Tel Aviv night life

Az van, hogy vannak még olyan helyek a világon - Berlin, Tel Aviv - ahol van úgynevezett "klubbélet" - és nemcsak romkocsmákban lehet ücsörögni, de - akár hétközben is lehet igényesen partyzni, szórakozni.

Múlt héten Tel Avivban egy kicsit ebbe is beleláttunk - M.C. Jahnatan jóvoltából. Jonathan két éve járt nálunk Monostorapátiban (Sátoros ünnep!) Larozzal lépett fel.
Szerdán a Lezbo zenekar koncertjáre mentünk a Cat and Dog nevű helyre, ahol a cégéren az volt kiírva "For members only". Aláb látható a hely emblémája, stencilként is felfújva pár helyen - ezt a képet most a netről szedtem össze, mert valamiért nem tudtam a sajátomat letölteni - a cat és a dog két hely, ami egybenyílik...

Szóval Lezbo!
Végy egy német csávót, aki idegesítő német akcentussal beszél angolul, raccsolva, aztán végy egy nagydarab amerikai faszit, meg két izraeli vicces őrültet és az eredmény: Lezbo! Az elektropop bandában van valami Kraftwerk utánérzés. A koncert elején lelezbózott minket, vagyis aztmondta a frontember - a német vagy az amcsi már nem tudom, hogy "We are lezbo" and "You are all lezbo" ... az egyik legjobb szám kétségtelenül a "Masturbation is a celebration" volt, de nekem a Berlin, electro is tetszett, bár valószínűleg azért leginkább, mert a berlini minimáltechno szcénában pörögtem pár éve... Brain fucker se rossz...

Az amcsi csávó két szám között kis standup comedyt nyomott ... aztán volt még egy nagyon meglepő számuk, aminek az volt a refrénje, hogy "Why is there shit on my dick"
szóval viccesek voltak így együtt, egy ponton a "lezbo-girls" is megjelentek a színpadon.

aztán voltunk a Shesek nevű helyen, meg egy másik, vicces bárban, oda azért mentünk, mert a Terry poison menedzserének volt szülinapja, Johnatahn mondta, hogy furi az a hely é s tényleg - az egész egy bár és egy kocsma közötti átmenet volt, ahol a falon végig kitömött állatok voltak láthatóak - Terryék viszont vicces freestyle-t nyomtak, és volt egy kis igazi lezbo - legalábbis smárolás



aztán pénteken volt haifán nagy party, de végül nem mentünk, mert lekéstük a partybuszt, pedig biztosan jó volt ...

egyik este guláyst főztünk Jonathannak és barátainak - kicsit gáz volt, hogy a neten (két egymásnak teljesen ellentmondó) recept alapján készítettük a kaját, de végül viszonlag jól sikerült ... másnap a Bumpam / balkan beatbox basszgitárosa is evett belőle!

Láttuk őt első nap fellépni is, egy matiné előadáson, az izraeli filharmonikusokkal . két számot közösen adtak elő...

Marom menni Izrael / Marom goes Israel

A 2010-es év a Maromban szociális akciócsoprot izraeli útjával kezdődött. A "Mimizrach shemesh", partnerszervezetünk rendkívül jó programot állított össze, Izrael olyan arcát megmutatva, amit egyikünk sem ismert és ami képes volt bemutatni kurrens társadalmi problémákat és a rájuk adott válaszokat kritikusan, és egyben inspiráló módon. Az egyik fő téma a "mizrachi" azaz keleti zsidók helyzete volt Izraelben. Keleti zsidóknak azok számítnak, akik arab országokból érkeztek Izraelbe (Marokkó, Irak, Irán, stb.), illetve ide sorolják az etióp zsidókat is. A program során megtudtuk, hogy a keleti zsidók gyakorlatilag megérkezésük pillanatától diszkriminálva voltak Izraelben. Egy talán nem túl találó mégis idevágó hasonlattal élve ők "Izrael cigányai", és a cigányt itt érthetjük a kitaszítottság értelmében is. A keleti zsidók akkor váltak igazán fontossá az európai (askenáz) cionisták számára, mikor láthatóvá vált, hogy nem lesz elég zsidó Európából, aki a Szentföldre emigrál, így demográfiai segítségre szorulnak a zsidók ahhoz, hogy létszámuk a kritikus fölött legyen... a keleti zsidókat eztán a Southpark "human living shield"-jéhez hasonlóan olyan területekre telepítették, melyek arabokkal határos, problémás, háborús részek voltak és kulturálisan, politikialiag is elnyomták....

A fenti képen Jeruzsálem történelmi mizrahi negyedének (Musara) bejáratánál található tábla látható, ami a héberesítés (Hebrewism) eredményeként Musaraból Morasha lett- bár senki sem hívja így...

A központi elhelyezkedésű Musara negyedből a szegény társadalmi rétegekhez tartozó mizrahi zsidókat aztán úgy vásárolták ki, hogy a házaik ma a jeruzsálemi ingatlanpiac legdrágábbjai között vannak - ők viszont, sokszor extra támogatással - Izrael kevésbé népszerű területeire költöztek.

A program során megtudtuk, hogy a mizrahi zsidók diszkriminációja az izraeli társadalomban a mai napig nem szűnt meg. Például párhzamosan van izraeli és mizrachi top 10 zenei lista, és nemrég (tavaly?) az is előfordult, hogy egy véradás alkalmával kiöntötték az etióp véradók vérét. A Musaraban tett túra végén találkoztunk az izraeli Black Panthers egyik alapítójával, és láttunk egy kiállítást is, ahonnan az alábbi kép származik.

Itt azért azt is hozzátehetjük, hogy a mizrachi kultúra tényleg nagyon más, mint amihez az Európai ember szokott, és hogy azért Izraelben hálaistennek lehet erről beszélni, de egyenlőre még nem tűnik megoldottnak.

Egy másik nagy élmény a Nalaga't színház volt, ahol megnéztünk egy színdarabot, amit olyan emberek adtak elő, akik siketek és vakok. Ezt az állapotot elképzelni is nehéz. A darab éppen erről szólt, ilyen álmaik, vágyaik, érzéseik vannak a siket és vak embereknek? A darabot két évig készítették. Az előadás végén a színpadon megjelent a rendezőnő - egy masszív, mély, szétdohányzott hangú nő, aki évekig a klasszikus színházi szakmában dolgozott, amikor is egyszercsak útjába került a különleges társaság, akikkel azóta sorsát összekötötte.

Az előadás végén fel lehetett menni a színpadra beszélni a szereplőkkel. A színház előtt ácsorogva egyszer csak ott ült a rendezőnő egy betonkockán épp 20 centire tőlem, úgyhogy kicsit dumálgattunk. Kiderült, hogy nagyon szereti Budapestet - de a színházi csoporttal nálunk még nem turnézott, azt hiszem - bár ez egyáltalán nem nagy szám Izraelben, talán vannak magyar felmenői... Arról beszélgettünk vele, vajon mennyire adekvát egy olyan színdarab, ami tulajdonképpen egy "musical", de olyanok adják elő, akik nem hallanak. Azt mondta, igaz, hogy nem hallják a zenét, de a próbafolyamat során más módon megélik, átélik a zenét - mozgás, tapintás és egyéb alternítv módokon dolgozzák fel. Még ha értem is, hogy a zenés darabban a nézők nyelvén (hangján) beszélik el a saját világukat mégis furcsa, hogy a többszáz fős nézősereg vastapssal értékeli a siket és vak színészeket. Annyira nem tudunk kilépni a saját kulturális hegemóniánkból...

Az alábbi kép a Nalagat mellett készült egy szobában, ahol az egyik workshopot tartottuk. Az egyik mániám az írás a falon - ezért különösen megtetszett. Az van héberül odaírva, hogy "Nincsen más rajtam kívül". E három szó az üres szobadíszlettel egy egzisztenciális tájat alkot, ami talán leír valamit abból, amit ott éreztem.

Nagyon különléeges élmény volt a darabot látni, és örültem, hogy egyáltalán nem sajnálatot váltott ki belőlem, hanem pont az ellenkezőjét, boldognak láttam őket, és részt vehettem abban, hogy talán egy kicsit teljesebb életet élhetnek. Érdekes volt a jelnyelv, amivel beszéltek, mindegyikőjüknek volt egy "személyes fordítója", aki a kezével jelezte a kezükön az információt.

A színházban működik két étterem, az egyikben siketnémák szolgálnak fel, a másik pedig a "Blackout" - ott nem voltam, de azt tudom, hogy egy izraeli sztár-chef vezeti és az ember teljes sötétségben ehet. Berlinben is van egy ilyen, tökéletes helyszín egy "blind date" -re.

A program egy másik különleges része volt a Yad Lakashish központban tett látogatásunk.
Ez egy olyan kreatív otthon, ahol idős emberek, akinek nem nagyon van hozzátartozójuk Izraelben (pl. etióp, orosz származású emberek is többen voltak köztük) különböző használati és dísztárgyakat gyártanak.

Az alábbi képen egy bácsi látható, aki mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk azonnal demonstrálta magyartudását - "Köszönöm szépen!" "Jó napot kívánok!" "Jó estét kívánok" - csak úgy lökte magából. Kicsit meglepődtünk, mikor kiderült, hogy Buchenwaldban tanulta meg e kifejezéseket, tökéletes kiejtéssel. A barakkban annyiszor hallotta, hogy "kívánok, kívánok" hogy kiváncsiságában muszáj volt megkérdeznie, az vajon mit jelent. Hát eztán tanították meg neki eme alapvető, s az elbeszélés szerint a koncentrációs táborban is gyakran használatos kommunikációs elemeket...

A Yad Lakashish működése egyszerű: egy képzőművész vagy iparművész segít a tárgyak megtervezésében ezután a feladat pusztán annak sablonok alapján való kivitelezése. Az így készített tárgyakat végül a helyben található boltban meg lehet vásárolni, elfogadható áron és szép kivitelezésben.

Az alternatív idősek otthona egy könyvkötő üzemként indult, és mára van fémműves, selyemfestő, gyöngyfűző és egyéb másrészlege is. Alább egy bácsi épp a "Waltz with Bashir" képregényt köti épp újra. Egyébként a használati és dísztrágyak között sok újrahsznosított anyagból készült.

A műhelyekben járva úgy nézett ki, hogy az idős nénik és bácsik nagyon boldogok e munka közben és az embernek szinte kedve támadt beállni közéjük.

Alább a jeruzsálemi piac városrehabilitációs projektjének egyik kezdeményező és megvalósító vezetője látható, aki a kérdésre, hogyan érte el, amit elért - az egyik sarokból előhúzta ezt a narancssárga kis táblát (amit elmondása szerint kb. 20 éve készített azt hiszem) és elmagyarázta, hogy a világ gyakorlatilag leírható ezzel a képlettel. Hogy mit is jelentenek a szavak azt majd egy következő etappban részletezem!

This entry will be available in English soon...

SEmES

Csokicsoda / Choco miracle!

Itt van a gyönyörű csoki hanukiám, amit Párizsból hoztam. Volt trenderli is, de azt elajándékoztam. Érdekes, hogy ilyan arany színt tudnak varázsolni csokiból!Volt egy hatalmas, vagy fél méteres is. Persze az első öt percben sikerült letörnö az egyik ágát, azt visszaragasztottam pillanatragasztóval...

Tegnap szerencsére lefotóztam, ugyanis ma reggel az időjárás végleg kimondta Hanuka végét. Mikor kimentem a nagyszobába, akkor láttam, hogy az ablakban elhelyezett hanukia egy absztrakt expresszionista remekműbe fordult át.



Megkóstoltam, finom. Aki jobban megnézi láthatja, hogy hiányzik róla egy gyertyatartó, azt én pusztítottam el. Vicces módon az az egy ága élte túl, ami az első öt percben letört, de a pillanatragasztó - csodákra képes!

Az igazi csoda, hogy ma így süt a nap.

give me abreak, Moishele!

Multikult-Túra

Majd nem az összes túrán ott voltam a Negyed6Negyed7 fesztiválon - hiszen én szerveztem őket. Számomra az egyik legkedvesebb a "Multikulti zsidó negyed" túra volt, amit Piroch Kata tartott. Először is a témaválasztás és koncepció nagyon tetszett, alcíme a "Zsidó negyed a város szélén" volt, ami arra utalt, hogy azért volt ez a negyed zsidók és más etnikumok, nemzetiségek lakhelye hosszabb rövidebb ideig, mert ide - a város szélére, a városfalon kívül volt szabad települni. Szombaton Perczel Anna is sokat beszélt e negyed kulturális sokszínűségéről, ennek fontosságát alátámasztva.

A Mozaik kávézóból-teázóból indultunk, amit egyébként csak dícsérni tudok, és egészen megszerettem a fesztivál végére. A teakínálatot valamennyit fejleszteném, de a hangulat bepótol mindent! Nem utolsó sorban a várostörténeti könyvek, amiket kávézgatás közben szabadon olvasgathatunk élő példái e hely szellemiségének. És persze a szellemes kockavetés: aki három hatost dob, nem kell fizetnie!

A kávézóból rövid bemutatkozás és felütés után elindultunk a Deák felé a Király utcán a kb. 12 fős érdeklődő csoporttal.

Nagyon tetszett, ahogyan Kata a saját narratíváját önreflexióval, de mégis markánsan beleszőtte a túrába. A túravezetőnek legyen véleménye! Így történt, hogy az Anker közben például az Anker épület-en túl annak is örültünk, hogy egy felújítási munka miatt éppen egyetlen autó sem állt a Király utcát és a Bajcsy-Zsilinszky utat összekötő kis félköríves kanyarban. Autómentes negyedet! Jó lenne majd egy ilyen mozgalmat, civil szerveződést elindítani, én hiszek benne, hogy ebben a negyedben minimálisra kellene az autófogalmat csökkenteni. (árurakodás, költözködés)

Érdekes volt, hogy a Deákról a Király utcán végignézve Katától azt is megtudtuk, régebben a házak sokkal inkább egy vonalban voltak és így a Király utcán végignézve egészen más látványban volt része az embernek, mint ma.

Tehát mindezt képzeljük el autók nélkül és egy vonalban!

Aztán az Orczy ház helyén felépült Madách-árkádtól a Rumbach Sebestyén utcába mentünk.
Itt még gondolatban tettünk egy kis sétát, egészen a Klauzál térig, ahol a Sarkkal szemközti házról megtudtuk, azért épült beljebb, mint a mellette lévő, mert az építő már a Madách sétány tervét ismerve tervezte meg és úgy volt, hogy az majd ott húzódik el.

A zsinagógához érkezve aalaki megkérdezte, mik azok a minaretszerű tornyok a zsinagóga tetején, és Katától megtudtuk, hogy azok bizony tűztornyok.

Kicsit bepillantottunk a zsinagógába. A Haver interaktív túráján itt még azt az érdekes megfigyelést is tettük, amit bár mindenki tud, mégsem szoktuk kiemelni, márpedig, hogy Pesten a zsinagógák nevét az az utca, tér (közterület) adja, ahol megtalálhatóak.

Aztán a Rumbachon kisétáltunk a Dob utca felé. Útközben megálltunk a "botlatóköveknél". Itt fontos elmondani azt, hogy ennek az alternatív emlékműnek az igazi megvalósulása majd akkor jön el, ha egy-egy ház lakói saját maguk jelentkeznek, hogy szeretnének emlékköveket lerakni és erre még pénzt, időt energiát is képesek áldozni. Az eddig lerakott kövekre volt némi támogatás, azok abból jöttek létre. Érdemes megnézni egyébként a Wesselényi utcában van egy macskakő, aminek a jobb sarka meg van olvasztva. Valaki megpróbálta kiszedni a helyéről? A projekt Magyarországi oldalán http://www.macskako.net/ (sic!) ahol több kevesebb információt találhatunk arról hol vannak Magyarországon botlatókövek, de pl. a Budapesti kövek közül nincs fent mind.

A Dob utcára kiérve Kata elmondása szerint a túra legerőltetettebb "multikulti" helyszínéhez érkeztünk, egy Pisi-ország mellett elhaladva. Annyiban multikulti, hogy a stret art alkotás egy magyar-török művész alkotása. Pisi-virágnak is nevezik. Szerintem nem volt erőltetett, már csak azért sem, mert úgy volt multikulit, hogy szubkulti volt - a túrán résztvevők csak úgy kapkodták a fejüket. Megtudtuk azt is, hogy vannak az árnyékrajzolók, akik krétával rajzolják körbe éjszaka az épületek árnyékát.

Benéztünk a Gosdu udvarba, ahol meggyőző érvelést hallottunk arról, hogy ott ma iagzából a Román Kulturális központnak kellene állnia - de ehelyett csak üresség és lehangoló falak.

A következő állomásunk egy igazi élménnyel gazdagított minket - a Holló utca görög román orthodox egyház istentiszteletére látogattunk el, ahol különleges esemény történt: egy Nagyváradi kórus előadását hallhattuk.

Beszéltünk a pappal, aki nagyon kedves volt, és egész véletlenül kiderült, hogy az ő nagyapja volt a házban található híres fodrász / borbély, aki - Kővári kóser mészároshoz hasonlóan - mikor az önkormányzat kiköltöztette, sajnos nem élte túl a gyökerektől való elszakítás traumáját.

A különleges túra aztán tovább folytatódott. Megcsodáltuk többek között a "Zur Stadt Pest" feilratot a Király utca egyik erkélyén - talán kivehető a képen...



...beszéltünk a Moishe házról a Király 34-nél, majd végül a Szent Teréz templomban zártuk a sétát. Ott a tisztelendő úr rövid ismertetőt tartott a templom történetéről - Megtudtuk, hogy itt található egy "leláncolt Jézus" szobor, ami egészen ritka.

Egy pár nappal később megint jártunk ennél a templomnál, mert a Szociális akciócsoport étel és ruhaosztásában is együttműködtünk velük.

Köszönjük a túrát!

Meshulash tag

A Meshulash-al még kb. olyan 5-6 éve ismerkedtem meg. Ez egy berlini székhelyű zsidó művészcsoport, akik olyan 10-15 éve voltak inkább aktívak. Gabriel Heimler az egyik tagjuk volt. Midnenféle jópofa dolgokat is csináltak - kiállításokat, meg háromnyelvű európai zsidó magazint - rájuk lehet ekresni a neten, vagy közkívánságra írok majd még róluk.

Pár éve jártam is Gabrielnél, egyébként elég súlyos képei vannak - általában nem voltam oda a művészetéért, de ez itt a falon egészen jól mutatott.

Banális Berlin

Bevallom, hogy három évig éltem úgy Berlinben, hogy soha nem ment el az "East Side galery"-be. Egyszerűen annyi minden más jött az utamba, hogy ez kimaradt. Most hogy a fal leomlásának évfordulóján jártam ott (véletlenül) - rávettem magam! nem kellett csalódnom, épp olyan banális volt, mint amire számítottam. de azt a negyed órát megérte.

Elvileg renoválták a graffitiket - egy párat még nem fejeztek be.

A legelső kép, amit láttam, az a fenti kép volt. mitnemondjak, eléggé meglepődtem! Erre nem számítottam. És nem is igazán értem - ez pl. 90-ben készült ez a "festmény". A két oldalán egy-egy idézet - egy német és egy izraeli fiataltól.

Azt mondja a német:

"Ez a zászló két nép békéjének és egységének alapgondolatán nyugszik. Ez a német nép II. világháború utáni generációinak örökségével való birkózás. Az egységesülés és egymásba fonódás szimbóluma. Egy minden fasiszta tendencia elleni emlékmű.

Kristályéjeszaka: 1938. nov.9.
Falomlás: 1989. november 9."


Egyébként a németek annyira píszík, hogy már nem is illik a Kristályéjaszkát használni, mert annak pozitív a konnotációja (lásd előző bejegyzésem). A hétvégén a konferencián ahol voltam éppenséggel esett szó antiszemitizmusról és annak az anti-izraeli vonatkozásairól. A német kollégák arról számoltak be, már nem lehet kritizálni az anti-izraeli antiszemitákat Nmetországban, mert az nem píszí. Éljen a szólásszabadsá - a kígyó előbb utóbb úgyis a farkába harap. Az egyik azzal vádol mindenkit, hogy antiszemita, a másik meg visszavádol, hogy túlérzékeny, izraelpárti whatever...

Azért azt mégsem értem, hogy hogyan lehet ekkora bődületes banalitásokat ekkora méretben felfesteni. A jobb oldalon lévő izraelitől származó idézet legalább elég elvont ahhoz, hogy ebbe a hibába ne essék.






de a német szöveg, és a vizuális megvalósítása - eléggé meglepett... hova tűnt az irónia?
hogyan lehet leírni Németországban a zsidó nép és a német nép "békéjének és egységének alapgondolatát" 45 után??? with all the respect! - aki ismer, tudja, hogy semmi bajom a németekkel, nem erről van szó,de könyörgöm, éppen a két nép örökre egmásíthatatlan szétválásáról szól e történet, még akkor is, ha a németek - legalábbis egy ideig - nem fognak nyíltan szembe meni Izraellel.

Azt sem értem, miért kell a zsidókat Izraellel azonosítani. A náci Németország nem Izraelel harcolt és nem izraeliket, hanem zsidókat gyilkoltak.

aztán végül meglett a minimál reflexió:

jobb oldalon alul a következő felirat:

A felsorolt városok neonáci / rasszista támadások színhelyei, főleg muszlimok ellen Németroszágban, az elmúlt 10 évre visszamenőleg...

Holokauszt és divat

Berlinben jártam. Odafele a repülőn már megcsapott Berlin szele. Az Easyjet járatán a szokásos repülőgépeken olvasható újságot lapozgattam unalmamban, aminek a címe "Über-sleek in Berlin" volt - nyilván speciális kiadás, célközönségre hangolva. Über-sleek kb. annyi, mint "űber-kúl" vagy "űber-trendi" ... háát - az unalmamat sikerült elűzniük az itt látható fotósorozattal.

A fényesre nyomott újság közepén űbertrendi fiúk és lányok pózolnak - a berlini Zsidó múzeum, illetve a Holocaust emlékmű előtt / között.





Ha rosszul látszik, és rosszul látszik - bocs a fotó minőségéért! itt tolmácsolom -
az űbertredi férfi modell mellett a következő szöveg olvasható:

-------------------------------------
This page: Holocaust memorial
Opposite: Jewish museum

This page shirt (€ 189 ) from AD
Deertz jeans (€ 159)
From tiger of Sweden:
belt ( £ 75) from Jeffery
West, Lichtenstein boots
(£ 150) from Terra Plana:
PEN-E-P1 camera (£ 633)
from Olympus

Opposite

Dress (€ 190) from butterflysoulfire
necklace (£ 220) and bracelets (£ 45 and £ 60)
both from Pebble Block
Pump Hi shoes (£ 175)
from United Nude
-------------------------------------
Nekem a legjobban ez utóbbi tetszik - a United Nude márka -totál ideillik frivolitásával ...

Hogy a fele miért van fontban a másik fele meg Euróban - hát gondolom a design miatt jobb volt keverni a kettőt...

és nézzük külön is az egyik fotót - itt jobban látható a több mint 600 eurós fotógép a nárcizmus nárcizmusa ...

Aztán még a másik oldalon is akadt egy két fotó:

Az ötlet nyilván zseniális, és tudom, sokan azt mondanák - a reklám már be is teljesítette célját, mert erről beszélek tíz perce. Ugyanakkor az egész mégis baromi furcsa. Tényleg leginkább most a frivoll szó jut eszembe ... meg az, hogy tulajdonképpen mit szimbolizál a Holokauszt emlékmű - és, hogy miért rökönyödök meg a két emékmű totális esztétizálásán. (A zsidó múzeum épülete szintén a Holokauszt-ra utal.) Érdekes, hogy az holokauszt amerikanizálásáról szoktunk beszélni, de itt mi ez, ha nem a holokauszt totális esztétizálása, ráadásul Németországban. Bármiből lehet banálisat, giccset csinálni, és önmaga ellentéteként tételezni. Félreértés ne essék, nem valami prűd felháborodás beszél belőlem, a dolog azért zavarba ejtő, mert tényleg szép. Meghatóan szép. És pont ez vele a probléma. Vagyis ez volt az ami még az 50-s években egyértelmű volt Németországban - a Gruppe '47 munkásságától kezdődően - de Brecht már a II.vh háború előtt is ezt hajtogatta - le a gyönyörrel! Erre ezek meg idetolnak nekem egy ilyet a képembe, hogy köpni nyelni nem tudok.

Az egyik este elmentem a holokauszt emlékműhöz és - szerencsére - elég para élményem volt.... haha... A Brandeburgi kapunál hatalmas felhajtás, a dominók beállítva, jeges szél. Éjszaka nincs kivilágítva az emlékmű, és hamar belevesztem a rengetegbe. Szorongás fogott el.

Egyébként hamár németek és zsidók: most hallottam, hogy Németországban már lehet szerezni MA-t filoszemitizmus-ból. Persze nem tudom ez igaz-e, a neten rákerestem és nem találtam...

Hazafelé egy német srác ült mellettem, és azt hiszem ő is végiglapozta ezt az újságot, vagy valami mást. Hirtelen elképzeltem, ő mit szólna ehhez. Úgy döntöttem első sorban még mindig bűntudata lenne.

SE

Október 23 a Mózes házban

Fűszeres péntek este

Előtte:

Utána:

Különleges péntek estét tartottunk a Mózes Házban ahova meghívtuk Fűszeres Eszter gasztroceleb barátunkat, hogy varázsoljon némi marokkói finomságot a péntek esti terülj-terülj asztalkánkra. Az este marokkói sztoriját is ő hozta - mely szerint a marokkói zsidó nők nagyon tudtak élni: péntek este ahelyett, hogy a konyhában gályáztak volna - vagy netalán egy hűvös zsinagóga karzatán két farács között próbáltak volna meg a zsidó közösség életéről tájékozódni - kényeztették magukat! például fürdőbe mentek! -no persze inkább azok, akik ahhoz a szociális réteghez tartoztak, akik ezt megendeghették maguknak - és akik számára a szolgák előékszítették a terepet a szombatfogadáshoz... de jól hangzik!

Hát mi itt a Kárpát medence berkein belül - a felvilágosultság másik oldalán - a "women pride" jegyében viszont szeretünk főzni :) nemcsak fürdőzni, úgyhogy a gőz és a pára most pénteken isteni illatokkal keveredve, de egy hagyomáyos konyhában talált ránk.

Voltak fennakadások. Én már akkor elkezdtem aggódni, mikor a legelején Eszter - mellékesen ! - megkérdezte, hogy van-e szódabikarbónánk. Ez csak a csicseriborsóhoz jött volna jól, mert akkor gyorsabban készül el ... bepánikoltam. Kéne lennie, de nincs! pedig úgy készültünk! mindent beszereztünk! vagyis majdnem midnent :) végül megfőtt a csicseri, no para!

aztán a sütő begyújtásánál volt egy meleg pillanat, mikor nem találtunk gyufát :) - de szerencsére egy élelmes segítő az erkélyről behozott egy párat.

Végül is kiderült, hogy a mi hiperfelszerelt konyhánk azért még fejleszthető (ld. rezsó sztori Eszter blogján) és hogy a 700 ft-os ikea késkészlet csa steak-hez alkalmas a recéivel... de szerencsére Eszter - és a kukták - mindent megoldottak és éppen időre elkészült a sok finomság!

na de nem is szaporítom sokat a szót - Andi beszélt a teremtésről és angyalokról - így volt szellemi csemege is! Eszter nőcsábász fia, Dávid pedig megkapta a nemműködő laptopot, cserébe itt hagyott egy kődarabot. Jókat játszottunk, a Rubikkocka volt az űrlény - aminek az egyik funkciója a "Színváltás" volt...

A marokkói csirkét és csicserit pedig ajánlom mindenkinek - kiadós, különleges, de mégis egyszerű elkészíteni! Eszter blogján sok szép képpel és találó leírással olvasható!

Citrom! fahéj!Füge! Yeee!

Novemberben megint lesz gasztro-sokk a Mózes házban! és már decemberre is van egy különleges jelentkező, aki indiait fog főzni! A személye legyen egyelőre meglepetés!

Köszönjük a részvételt és Eszternek special thanks a csodás vacsiért!