Marom Budapest

Tel Aviv night life

2010-01-25T01:11:00.004+01:00

Az van, hogy vannak még olyan helyek a világon - Berlin, Tel Aviv - ahol van úgynevezett "klubbélet" - és nemcsak romkocsmákban lehet ücsörögni, de - akár hétközben is lehet igényesen partyzni, szórakozni.

Múlt héten Tel Avivban egy kicsit ebbe is beleláttunk - M.C. Jahnatan jóvoltából. Jonathan két éve járt nálunk Monostorapátiban (Sátoros ünnep!) Larozzal lépett fel.
Szerdán a Lezbo zenekar koncertjáre mentünk a Cat and Dog nevű helyre, ahol a cégéren az volt kiírva "For members only". Aláb látható a hely emblémája, stencilként is felfújva pár helyen - ezt a képet most a netről szedtem össze, mert valamiért nem tudtam a sajátomat letölteni - a cat és a dog két hely, ami egybenyílik...

Szóval Lezbo!
Végy egy német csávót, aki idegesítő német akcentussal beszél angolul, raccsolva, aztán végy egy nagydarab amerikai faszit, meg két izraeli vicces őrültet és az eredmény: Lezbo! Az elektropop bandában van valami Kraftwerk utánérzés. A koncert elején lelezbózott minket, vagyis aztmondta a frontember - a német vagy az amcsi már nem tudom, hogy "We are lezbo" and "You are all lezbo" ... az egyik legjobb szám kétségtelenül a "Masturbation is a celebration" volt, de nekem a Berlin, electro is tetszett, bár valószínűleg azért leginkább, mert a berlini minimáltechno szcénában pörögtem pár éve... Brain fucker se rossz...

Az amcsi csávó két szám között kis standup comedyt nyomott ... aztán volt még egy nagyon meglepő számuk, aminek az volt a refrénje, hogy "Why is there shit on my dick"
szóval viccesek voltak így együtt, egy ponton a "lezbo-girls" is megjelentek a színpadon.

aztán voltunk a Shesek nevű helyen, meg egy másik, vicces bárban, oda azért mentünk, mert a Terry poison menedzserének volt szülinapja, Johnatahn mondta, hogy furi az a hely é s tényleg - az egész egy bár és egy kocsma közötti átmenet volt, ahol a falon végig kitömött állatok voltak láthatóak - Terryék viszont vicces freestyle-t nyomtak, és volt egy kis igazi lezbo - legalábbis smárolás

aztán pénteken volt haifán nagy party, de végül nem mentünk, mert lekéstük a partybuszt, pedig biztosan jó volt ...

egyik este guláyst főztünk Jonathannak és barátainak - kicsit gáz volt, hogy a neten (két egymásnak teljesen ellentmondó) recept alapján készítettük a kaját, de végül viszonlag jól sikerült ... másnap a Bumpam / balkan beatbox basszgitárosa is evett belőle!

Láttuk őt első nap fellépni is, egy matiné előadáson, az izraeli filharmonikusokkal . két számot közösen adtak elő...

Marom menni Izrael / Marom goes Israel

2010-01-24T23:26:00.010+01:00

A 2010-es év a Maromban szociális akciócsoprot izraeli útjával kezdődött. A "Mimizrach shemesh", partnerszervezetünk rendkívül jó programot állított össze, Izrael olyan arcát megmutatva, amit egyikünk sem ismert és ami képes volt bemutatni kurrens társadalmi problémákat és a rájuk adott válaszokat kritikusan, és egyben inspiráló módon. Az egyik fő téma a "mizrachi" azaz keleti zsidók helyzete volt Izraelben. Keleti zsidóknak azok számítnak, akik arab országokból érkeztek Izraelbe (Marokkó, Irak, Irán, stb.), illetve ide sorolják az etióp zsidókat is. A program során megtudtuk, hogy a keleti zsidók gyakorlatilag megérkezésük pillanatától diszkriminálva voltak Izraelben. Egy talán nem túl találó mégis idevágó hasonlattal élve ők "Izrael cigányai", és a cigányt itt érthetjük a kitaszítottság értelmében is. A keleti zsidók akkor váltak igazán fontossá az európai (askenáz) cionisták számára, mikor láthatóvá vált, hogy nem lesz elég zsidó Európából, aki a Szentföldre emigrál, így demográfiai segítségre szorulnak a zsidók ahhoz, hogy létszámuk a kritikus fölött legyen... a keleti zsidókat eztán a Southpark "human living shield"-jéhez hasonlóan olyan területekre telepítették, melyek arabokkal határos, problémás, háborús részek voltak és kulturálisan, politikialiag is elnyomták....

A fenti képen Jeruzsálem történelmi mizrahi negyedének (Musara) bejáratánál található tábla látható, ami a héberesítés (Hebrewism) eredményeként Musaraból Morasha lett- bár senki sem hívja így...

A központi elhelyezkedésű Musara negyedből a szegény társadalmi rétegekhez tartozó mizrahi zsidókat aztán úgy vásárolták ki, hogy a házaik ma a jeruzsálemi ingatlanpiac legdrágábbjai között vannak - ők viszont, sokszor extra támogatással - Izrael kevésbé népszerű területeire költöztek.

A program során megtudtuk, hogy a mizrahi zsidók diszkriminációja az izraeli társadalomban a mai napig nem szűnt meg. Például párhzamosan van izraeli és mizrachi top 10 zenei lista, és nemrég (tavaly?) az is előfordult, hogy egy véradás alkalmával kiöntötték az etióp véradók vérét. A Musaraban tett túra végén találkoztunk az izraeli Black Panthers egyik alapítójával, és láttunk egy kiállítást is, ahonnan az alábbi kép származik.

Itt azért azt is hozzátehetjük, hogy a mizrachi kultúra tényleg nagyon más, mint amihez az Európai ember szokott, és hogy azért Izraelben hálaistennek lehet erről beszélni, de egyenlőre még nem tűnik megoldottnak.

Egy másik nagy élmény a Nalaga't színház volt, ahol megnéztünk egy színdarabot, amit olyan emberek adtak elő, akik siketek és vakok. Ezt az állapotot elképzelni is nehéz. A darab éppen erről szólt, ilyen álmaik, vágyaik, érzéseik vannak a siket és vak embereknek? A darabot két évig készítették. Az előadás végén a színpadon megjelent a rendezőnő - egy masszív, mély, szétdohányzott hangú nő, aki évekig a klasszikus színházi szakmában dolgozott, amikor is egyszercsak útjába került a különleges társaság, akikkel azóta sorsát összekötötte.

Az előadás végén fel lehetett menni a színpadra beszélni a szereplőkkel. A színház előtt ácsorogva egyszer csak ott ült a rendezőnő egy betonkockán épp 20 centire tőlem, úgyhogy kicsit dumálgattunk. Kiderült, hogy nagyon szereti Budapestet - de a színházi csoporttal nálunk még nem turnézott, azt hiszem - bár ez egyáltalán nem nagy szám Izraelben, talán vannak magyar felmenői... Arról beszélgettünk vele, vajon mennyire adekvát egy olyan színdarab, ami tulajdonképpen egy "musical", de olyanok adják elő, akik nem hallanak. Azt mondta, igaz, hogy nem hallják a zenét, de a próbafolyamat során más módon megélik, átélik a zenét - mozgás, tapintás és egyéb alternítv módokon dolgozzák fel. Még ha értem is, hogy a zenés darabban a nézők nyelvén (hangján) beszélik el a saját világukat mégis furcsa, hogy a többszáz fős nézősereg vastapssal értékeli a siket és vak színészeket. Annyira nem tudunk kilépni a saját kulturális hegemóniánkból...

Az alábbi kép a Nalagat mellett készült egy szobában, ahol az egyik workshopot tartottuk. Az egyik mániám az írás a falon - ezért különösen megtetszett. Az van héberül odaírva, hogy "Nincsen más rajtam kívül". E három szó az üres szobadíszlettel egy egzisztenciális tájat alkot, ami talán leír valamit abból, amit ott éreztem.

Nagyon különléeges élmény volt a darabot látni, és örültem, hogy egyáltalán nem sajnálatot váltott ki belőlem, hanem pont az ellenkezőjét, boldognak láttam őket, és részt vehettem abban, hogy talán egy kicsit teljesebb életet élhetnek. Érdekes volt a jelnyelv, amivel beszéltek, mindegyikőjüknek volt egy "személyes fordítója", aki a kezével jelezte a kezükön az információt.

A színházban működik két étterem, az egyikben siketnémák szolgálnak fel, a másik pedig a "Blackout" - ott nem voltam, de azt tudom, hogy egy izraeli sztár-chef vezeti és az ember teljes sötétségben ehet. Berlinben is van egy ilyen, tökéletes helyszín egy "blind date" -re.

A program egy másik különleges része volt a Yad Lakashish központban tett látogatásunk.
Ez egy olyan kreatív otthon, ahol idős emberek, akinek nem nagyon van hozzátartozójuk Izraelben (pl. etióp, orosz származású emberek is többen voltak köztük) különböző használati és dísztárgyakat gyártanak.

Az alábbi képen egy bácsi látható, aki mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk azonnal demonstrálta magyartudását - "Köszönöm szépen!" "Jó napot kívánok!" "Jó estét kívánok" - csak úgy lökte magából. Kicsit meglepődtünk, mikor kiderült, hogy Buchenwaldban tanulta meg e kifejezéseket, tökéletes kiejtéssel. A barakkban annyiszor hallotta, hogy "kívánok, kívánok" hogy kiváncsiságában muszáj volt megkérdeznie, az vajon mit jelent. Hát eztán tanították meg neki eme alapvető, s az elbeszélés szerint a koncentrációs táborban is gyakran használatos kommunikációs elemeket...

A Yad Lakashish működése egyszerű: egy képzőművész vagy iparművész segít a tárgyak megtervezésében ezután a feladat pusztán annak sablonok alapján való kivitelezése. Az így készített tárgyakat végül a helyben található boltban meg lehet vásárolni, elfogadható áron és szép kivitelezésben.

Az alternatív idősek otthona egy könyvkötő üzemként indult, és mára van fémműves, selyemfestő, gyöngyfűző és egyéb másrészlege is. Alább egy bácsi épp a "Waltz with Bashir" képregényt köti épp újra. Egyébként a használati és dísztrágyak között sok újrahsznosított anyagból készült.

A műhelyekben járva úgy nézett ki, hogy az idős nénik és bácsik nagyon boldogok e munka közben és az embernek szinte kedve támadt beállni közéjük.

Alább a jeruzsálemi piac városrehabilitációs projektjének egyik kezdeményező és megvalósító vezetője látható, aki a kérdésre, hogyan érte el, amit elért - az egyik sarokból előhúzta ezt a narancssárga kis táblát (amit elmondása szerint kb. 20 éve készített azt hiszem) és elmagyarázta, hogy a világ gyakorlatilag leírható ezzel a képlettel. Hogy mit is jelentenek a szavak azt majd egy következő etappban részletezem!

This entry will be available in English soon...

SEmES

Csokicsoda / Choco miracle!

2009-12-26T11:44:00.005+01:00

Itt van a gyönyörű csoki hanukiám, amit Párizsból hoztam. Volt trenderli is, de azt elajándékoztam. Érdekes, hogy ilyan arany színt tudnak varázsolni csokiból!Volt egy hatalmas, vagy fél méteres is. Persze az első öt percben sikerült letörnö az egyik ágát, azt visszaragasztottam pillanatragasztóval...

Tegnap szerencsére lefotóztam, ugyanis ma reggel az időjárás végleg kimondta Hanuka végét. Mikor kimentem a nagyszobába, akkor láttam, hogy az ablakban elhelyezett hanukia egy absztrakt expresszionista remekműbe fordult át.

Megkóstoltam, finom. Aki jobban megnézi láthatja, hogy hiányzik róla egy gyertyatartó, azt én pusztítottam el. Vicces módon az az egy ága élte túl, ami az első öt percben letört, de a pillanatragasztó - csodákra képes!

Az igazi csoda, hogy ma így süt a nap.

give me abreak, Moishele!

2009-12-24T16:24:00.005+01:00

Multikult-Túra

2009-12-20T18:34:00.016+01:00

Majd nem az összes túrán ott voltam a Negyed6Negyed7 fesztiválon - hiszen én szerveztem őket. Számomra az egyik legkedvesebb a "Multikulti zsidó negyed" túra volt, amit Piroch Kata tartott. Először is a témaválasztás és koncepció nagyon tetszett, alcíme a "Zsidó negyed a város szélén" volt, ami arra utalt, hogy azért volt ez a negyed zsidók és más etnikumok, nemzetiségek lakhelye hosszabb rövidebb ideig, mert ide - a város szélére, a városfalon kívül volt szabad települni. Szombaton Perczel Anna is sokat beszélt e negyed kulturális sokszínűségéről, ennek fontosságát alátámasztva.

A Mozaik kávézóból-teázóból indultunk, amit egyébként csak dícsérni tudok, és egészen megszerettem a fesztivál végére. A teakínálatot valamennyit fejleszteném, de a hangulat bepótol mindent! Nem utolsó sorban a várostörténeti könyvek, amiket kávézgatás közben szabadon olvasgathatunk élő példái e hely szellemiségének. És persze a szellemes kockavetés: aki három hatost dob, nem kell fizetnie!

A kávézóból rövid bemutatkozás és felütés után elindultunk a Deák felé a Király utcán a kb. 12 fős érdeklődő csoporttal.

Nagyon tetszett, ahogyan Kata a saját narratíváját önreflexióval, de mégis markánsan beleszőtte a túrába. A túravezetőnek legyen véleménye! Így történt, hogy az Anker közben például az Anker épület-en túl annak is örültünk, hogy egy felújítási munka miatt éppen egyetlen autó sem állt a Király utcát és a Bajcsy-Zsilinszky utat összekötő kis félköríves kanyarban. Autómentes negyedet! Jó lenne majd egy ilyen mozgalmat, civil szerveződést elindítani, én hiszek benne, hogy ebben a negyedben minimálisra kellene az autófogalmat csökkenteni. (árurakodás, költözködés)

Érdekes volt, hogy a Deákról a Király utcán végignézve Katától azt is megtudtuk, régebben a házak sokkal inkább egy vonalban voltak és így a Király utcán végignézve egészen más látványban volt része az embernek, mint ma.

Tehát mindezt képzeljük el autók nélkül és egy vonalban!

Aztán az Orczy ház helyén felépült Madách-árkádtól a Rumbach Sebestyén utcába mentünk.
Itt még gondolatban tettünk egy kis sétát, egészen a Klauzál térig, ahol a Sarkkal szemközti házról megtudtuk, azért épült beljebb, mint a mellette lévő, mert az építő már a Madách sétány tervét ismerve tervezte meg és úgy volt, hogy az majd ott húzódik el.

A zsinagógához érkezve aalaki megkérdezte, mik azok a minaretszerű tornyok a zsinagóga tetején, és Katától megtudtuk, hogy azok bizony tűztornyok.

Kicsit bepillantottunk a zsinagógába. A Haver interaktív túráján itt még azt az érdekes megfigyelést is tettük, amit bár mindenki tud, mégsem szoktuk kiemelni, márpedig, hogy Pesten a zsinagógák nevét az az utca, tér (közterület) adja, ahol megtalálhatóak.

Aztán a Rumbachon kisétáltunk a Dob utca felé. Útközben megálltunk a "botlatóköveknél". Itt fontos elmondani azt, hogy ennek az alternatív emlékműnek az igazi megvalósulása majd akkor jön el, ha egy-egy ház lakói saját maguk jelentkeznek, hogy szeretnének emlékköveket lerakni és erre még pénzt, időt energiát is képesek áldozni. Az eddig lerakott kövekre volt némi támogatás, azok abból jöttek létre. Érdemes megnézni egyébként a Wesselényi utcában van egy macskakő, aminek a jobb sarka meg van olvasztva. Valaki megpróbálta kiszedni a helyéről? A projekt Magyarországi oldalán http://www.macskako.net/ (sic!) ahol több kevesebb információt találhatunk arról hol vannak Magyarországon botlatókövek, de pl. a Budapesti kövek közül nincs fent mind.

A Dob utcára kiérve Kata elmondása szerint a túra legerőltetettebb "multikulti" helyszínéhez érkeztünk, egy Pisi-ország mellett elhaladva. Annyiban multikulti, hogy a stret art alkotás egy magyar-török művész alkotása. Pisi-virágnak is nevezik. Szerintem nem volt erőltetett, már csak azért sem, mert úgy volt multikulit, hogy szubkulti volt - a túrán résztvevők csak úgy kapkodták a fejüket. Megtudtuk azt is, hogy vannak az árnyékrajzolók, akik krétával rajzolják körbe éjszaka az épületek árnyékát.

Benéztünk a Gosdu udvarba, ahol meggyőző érvelést hallottunk arról, hogy ott ma iagzából a Román Kulturális központnak kellene állnia - de ehelyett csak üresség és lehangoló falak.

A következő állomásunk egy igazi élménnyel gazdagított minket - a Holló utca görög román orthodox egyház istentiszteletére látogattunk el, ahol különleges esemény történt: egy Nagyváradi kórus előadását hallhattuk.

Beszéltünk a pappal, aki nagyon kedves volt, és egész véletlenül kiderült, hogy az ő nagyapja volt a házban található híres fodrász / borbély, aki - Kővári kóser mészároshoz hasonlóan - mikor az önkormányzat kiköltöztette, sajnos nem élte túl a gyökerektől való elszakítás traumáját.

A különleges túra aztán tovább folytatódott. Megcsodáltuk többek között a "Zur Stadt Pest" feilratot a Király utca egyik erkélyén - talán kivehető a képen...

...beszéltünk a Moishe házról a Király 34-nél, majd végül a Szent Teréz templomban zártuk a sétát. Ott a tisztelendő úr rövid ismertetőt tartott a templom történetéről - Megtudtuk, hogy itt található egy "leláncolt Jézus" szobor, ami egészen ritka.

Egy pár nappal később megint jártunk ennél a templomnál, mert a Szociális akciócsoport étel és ruhaosztásában is együttműködtünk velük.

Köszönjük a túrát!

Meshulash tag

2009-11-12T01:42:00.002+01:00

A Meshulash-al még kb. olyan 5-6 éve ismerkedtem meg. Ez egy berlini székhelyű zsidó művészcsoport, akik olyan 10-15 éve voltak inkább aktívak. Gabriel Heimler az egyik tagjuk volt. Midnenféle jópofa dolgokat is csináltak - kiállításokat, meg háromnyelvű európai zsidó magazint - rájuk lehet ekresni a neten, vagy közkívánságra írok majd még róluk.

Pár éve jártam is Gabrielnél, egyébként elég súlyos képei vannak - általában nem voltam oda a művészetéért, de ez itt a falon egészen jól mutatott.

Banális Berlin

2009-11-12T01:14:00.009+01:00

Bevallom, hogy három évig éltem úgy Berlinben, hogy soha nem ment el az "East Side galery"-be. Egyszerűen annyi minden más jött az utamba, hogy ez kimaradt. Most hogy a fal leomlásának évfordulóján jártam ott (véletlenül) - rávettem magam! nem kellett csalódnom, épp olyan banális volt, mint amire számítottam. de azt a negyed órát megérte.

Elvileg renoválták a graffitiket - egy párat még nem fejeztek be.

A legelső kép, amit láttam, az a fenti kép volt. mitnemondjak, eléggé meglepődtem! Erre nem számítottam. És nem is igazán értem - ez pl. 90-ben készült ez a "festmény". A két oldalán egy-egy idézet - egy német és egy izraeli fiataltól.

Azt mondja a német:

"Ez a zászló két nép békéjének és egységének alapgondolatán nyugszik. Ez a német nép II. világháború utáni generációinak örökségével való birkózás. Az egységesülés és egymásba fonódás szimbóluma. Egy minden fasiszta tendencia elleni emlékmű.

Kristályéjeszaka: 1938. nov.9.
Falomlás: 1989. november 9."

Egyébként a németek annyira píszík, hogy már nem is illik a Kristályéjaszkát használni, mert annak pozitív a konnotációja (lásd előző bejegyzésem). A hétvégén a konferencián ahol voltam éppenséggel esett szó antiszemitizmusról és annak az anti-izraeli vonatkozásairól. A német kollégák arról számoltak be, már nem lehet kritizálni az anti-izraeli antiszemitákat Nmetországban, mert az nem píszí. Éljen a szólásszabadsá - a kígyó előbb utóbb úgyis a farkába harap. Az egyik azzal vádol mindenkit, hogy antiszemita, a másik meg visszavádol, hogy túlérzékeny, izraelpárti whatever...

Azért azt mégsem értem, hogy hogyan lehet ekkora bődületes banalitásokat ekkora méretben felfesteni. A jobb oldalon lévő izraelitől származó idézet legalább elég elvont ahhoz, hogy ebbe a hibába ne essék.

de a német szöveg, és a vizuális megvalósítása - eléggé meglepett... hova tűnt az irónia?
hogyan lehet leírni Németországban a zsidó nép és a német nép "békéjének és egységének alapgondolatát" 45 után??? with all the respect! - aki ismer, tudja, hogy semmi bajom a németekkel, nem erről van szó,de könyörgöm, éppen a két nép örökre egmásíthatatlan szétválásáról szól e történet, még akkor is, ha a németek - legalábbis egy ideig - nem fognak nyíltan szembe meni Izraellel.

Azt sem értem, miért kell a zsidókat Izraellel azonosítani. A náci Németország nem Izraelel harcolt és nem izraeliket, hanem zsidókat gyilkoltak.

aztán végül meglett a minimál reflexió:

jobb oldalon alul a következő felirat:

A felsorolt városok neonáci / rasszista támadások színhelyei, főleg muszlimok ellen Németroszágban, az elmúlt 10 évre visszamenőleg...

Holokauszt és divat

2009-11-12T00:27:00.012+01:00

Berlinben jártam. Odafele a repülőn már megcsapott Berlin szele. Az Easyjet járatán a szokásos repülőgépeken olvasható újságot lapozgattam unalmamban, aminek a címe "Über-sleek in Berlin" volt - nyilván speciális kiadás, célközönségre hangolva. Über-sleek kb. annyi, mint "űber-kúl" vagy "űber-trendi" ... háát - az unalmamat sikerült elűzniük az itt látható fotósorozattal.

A fényesre nyomott újság közepén űbertrendi fiúk és lányok pózolnak - a berlini Zsidó múzeum, illetve a Holocaust emlékmű előtt / között.

Ha rosszul látszik, és rosszul látszik - bocs a fotó minőségéért! itt tolmácsolom -
az űbertredi férfi modell mellett a következő szöveg olvasható:

-------------------------------------
This page: Holocaust memorial
Opposite: Jewish museum

This page shirt (€ 189 ) from AD
Deertz jeans (€ 159)
From tiger of Sweden:
belt ( £ 75) from Jeffery
West, Lichtenstein boots
(£ 150) from Terra Plana:
PEN-E-P1 camera (£ 633)
from Olympus

Opposite

Dress (€ 190) from butterflysoulfire
necklace (£ 220) and bracelets (£ 45 and £ 60)
both from Pebble Block
Pump Hi shoes (£ 175)
from United Nude
-------------------------------------
Nekem a legjobban ez utóbbi tetszik - a United Nude márka -totál ideillik frivolitásával ...

Hogy a fele miért van fontban a másik fele meg Euróban - hát gondolom a design miatt jobb volt keverni a kettőt...

és nézzük külön is az egyik fotót - itt jobban látható a több mint 600 eurós fotógép a nárcizmus nárcizmusa ...

Aztán még a másik oldalon is akadt egy két fotó:

Az ötlet nyilván zseniális, és tudom, sokan azt mondanák - a reklám már be is teljesítette célját, mert erről beszélek tíz perce. Ugyanakkor az egész mégis baromi furcsa. Tényleg leginkább most a frivoll szó jut eszembe ... meg az, hogy tulajdonképpen mit szimbolizál a Holokauszt emlékmű - és, hogy miért rökönyödök meg a két emékmű totális esztétizálásán. (A zsidó múzeum épülete szintén a Holokauszt-ra utal.) Érdekes, hogy az holokauszt amerikanizálásáról szoktunk beszélni, de itt mi ez, ha nem a holokauszt totális esztétizálása, ráadásul Németországban. Bármiből lehet banálisat, giccset csinálni, és önmaga ellentéteként tételezni. Félreértés ne essék, nem valami prűd felháborodás beszél belőlem, a dolog azért zavarba ejtő, mert tényleg szép. Meghatóan szép. És pont ez vele a probléma. Vagyis ez volt az ami még az 50-s években egyértelmű volt Németországban - a Gruppe '47 munkásságától kezdődően - de Brecht már a II.vh háború előtt is ezt hajtogatta - le a gyönyörrel! Erre ezek meg idetolnak nekem egy ilyet a képembe, hogy köpni nyelni nem tudok.

Az egyik este elmentem a holokauszt emlékműhöz és - szerencsére - elég para élményem volt.... haha... A Brandeburgi kapunál hatalmas felhajtás, a dominók beállítva, jeges szél. Éjszaka nincs kivilágítva az emlékmű, és hamar belevesztem a rengetegbe. Szorongás fogott el.

Egyébként hamár németek és zsidók: most hallottam, hogy Németországban már lehet szerezni MA-t filoszemitizmus-ból. Persze nem tudom ez igaz-e, a neten rákerestem és nem találtam...

Hazafelé egy német srác ült mellettem, és azt hiszem ő is végiglapozta ezt az újságot, vagy valami mást. Hirtelen elképzeltem, ő mit szólna ehhez. Úgy döntöttem első sorban még mindig bűntudata lenne.

Október 23 a Mózes házban

2009-11-01T09:34:00.007+01:00

Fűszeres péntek este

2009-10-19T23:49:00.007+02:00

Előtte:

Utána:

Különleges péntek estét tartottunk a Mózes Házban ahova meghívtuk Fűszeres Eszter gasztroceleb barátunkat, hogy varázsoljon némi marokkói finomságot a péntek esti terülj-terülj asztalkánkra. Az este marokkói sztoriját is ő hozta - mely szerint a marokkói zsidó nők nagyon tudtak élni: péntek este ahelyett, hogy a konyhában gályáztak volna - vagy netalán egy hűvös zsinagóga karzatán két farács között próbáltak volna meg a zsidó közösség életéről tájékozódni - kényeztették magukat! például fürdőbe mentek! -no persze inkább azok, akik ahhoz a szociális réteghez tartoztak, akik ezt megendeghették maguknak - és akik számára a szolgák előékszítették a terepet a szombatfogadáshoz... de jól hangzik!

Hát mi itt a Kárpát medence berkein belül - a felvilágosultság másik oldalán - a "women pride" jegyében viszont szeretünk főzni :) nemcsak fürdőzni, úgyhogy a gőz és a pára most pénteken isteni illatokkal keveredve, de egy hagyomáyos konyhában talált ránk.

Voltak fennakadások. Én már akkor elkezdtem aggódni, mikor a legelején Eszter - mellékesen ! - megkérdezte, hogy van-e szódabikarbónánk. Ez csak a csicseriborsóhoz jött volna jól, mert akkor gyorsabban készül el ... bepánikoltam. Kéne lennie, de nincs! pedig úgy készültünk! mindent beszereztünk! vagyis majdnem midnent :) végül megfőtt a csicseri, no para!

aztán a sütő begyújtásánál volt egy meleg pillanat, mikor nem találtunk gyufát :) - de szerencsére egy élelmes segítő az erkélyről behozott egy párat.

Végül is kiderült, hogy a mi hiperfelszerelt konyhánk azért még fejleszthető (ld. rezsó sztori Eszter blogján) és hogy a 700 ft-os ikea késkészlet csa steak-hez alkalmas a recéivel... de szerencsére Eszter - és a kukták - mindent megoldottak és éppen időre elkészült a sok finomság!

na de nem is szaporítom sokat a szót - Andi beszélt a teremtésről és angyalokról - így volt szellemi csemege is! Eszter nőcsábász fia, Dávid pedig megkapta a nemműködő laptopot, cserébe itt hagyott egy kődarabot. Jókat játszottunk, a Rubikkocka volt az űrlény - aminek az egyik funkciója a "Színváltás" volt...

A marokkói csirkét és csicserit pedig ajánlom mindenkinek - kiadós, különleges, de mégis egyszerű elkészíteni! Eszter blogján sok szép képpel és találó leírással olvasható!

Citrom! fahéj!Füge! Yeee!

Novemberben megint lesz gasztro-sokk a Mózes házban! és már decemberre is van egy különleges jelentkező, aki indiait fog főzni! A személye legyen egyelőre meglepetés!

Köszönjük a részvételt és Eszternek special thanks a csodás vacsiért!

Orientális poén

2009-10-11T13:30:00.003+02:00

SUSÁN ESZTER fotója

szimhát az egész világ

2009-10-11T12:29:00.029+02:00

Tegnap a Szimchát Tóra performansz keretében a Sirályban kivetítettük a falra azt a képet - szöveget, amit a tóraolvasó lát és mellette - ellentétes irányból - annak magyar fordítását.
Az olvasás az ablaknál történt, és a projektorok úgy voltak beállítva, hogy a szöveg az ablakon keresztül az utcán is látható volt.

A fenti fotón a Tóra utolsó fejezetéből felolvasott részből látható töredék.
Ezzel kezdődött a tóraolvasás a Sirály kávézójában miután a pincében megtörtént a Hakafot - a Tóra körbevitele - 7 alkalommal

Bima a Sirályban

- A bima a zsinagógában az az emelvény, ami hagyományosan középen helyezkedik el és a Tóra olvasásának helye. A zsinagóga építészetében ez az egyik legzseniálisabb elem.
Ha már színház - akkor beavató - körbejárható, a szöveg a közösség része, központja, nem frontális, de centrális. Ha valaki neológ építményben jár (pl. a nagyszerű Doháy utcai zsinagóga) azt látja, hogy a bima legelől van. Ezzel többek között idézi a keresztény templomi struktúrát - és részemről egy ilyen zsinagóga összes szépsége egy elementáris mozzanatot veszejt el a zsinagógai közösségi tér jelentéséből.

A tegnapi előadáson nem volt alija,
de a kivetítés révén mindenki fel lett hívva a Tórához.

Hagyományosan a felolvasandó szöveg részekre van osztva és a közösség tagjaiból többen a Tórához járulnak, vagyis aliáznak (ami annyit jelent, hogy felmenni). Ez nagy megtiszteltetés, különösen az első, ami ebben az esetben a Tóra utolsó fejezetének felolvasása. Az akit elsőnek szólítanak Simchat Tórakor a Tórához a "Tóra vőlegénye/menyasszonya" (chatan/kallat tora) nevet kapja. Ugyanígy nagy megtiszteltetés a második részhez felmenni, ami a Böréshit / Genezis/ - őt pedig a Böréshit vőlegénye / menyasszonya név illeti.

Ez egyébként szokás Szimchat tórakor a közösségi alija egyes közösségekben, kicsit más módokon: csoportosan hívnak fel embereket, vagy megismétlik a szakaszokat, hogy midneki feljöhessen, vagy külön csoportokban imádkoznak ... Ez az elv az előadásban "abszolutizálva" lett, a kivetítés és a kihangosított felolvasás révén a Tóra szava mindekihez elért, aki akkor abban a fizikai térben volt.

Itt a tóratekercs visszatekerését látjuk. Ebben a fázisban
mindkét kivetítőn a héber szöveg volt látható.

és elérkeztünk az első szóhoz: BÖ'RESHIT - KEZDETBEN

itt pár másodpercre megállt a kamera, de sajnos már csak a mozgásban lévő szót kaptam el

A tóraolvasás végén három kisgyerek dobált cukrot a közönségbe,
A zsinagógákban is van cukordobálás ilyenkor, gondolom főként a gyermekek szórakoztatására. Végül előkerült egy-két papírrepülő is!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Objet trouvé

2009-10-10T17:33:00.014+02:00

( IN memoriam DADA - a Sirály előtt )

Tegnap este teljesen megőrült a város - pedig nem is volt telihold. Talán a lomtalanítás pezsdítette fel a hangulatot?

(IN Memoriam Van Gogh - még mindig Király utca)

Este a megszokott rendben mentek a dolgok - Dor Chadas péntek este után maradtunk páran nálunk, iszogattunk, beszélgettünk. Szinte csak lányok voltunk, és olyan jelszavak is elhangzottak, hogy "Le a férfiakkal..."... / a sors fintora, hogy a három hímnemű egyed a kisszobában nézte a focimeccset .... / A férfikínálat általános lesújtó állapotainak konstatálása után áttértünk a "Hölgyek egymás között" részre, miközben az ELTE esztétika szakának szinte összes előadója keményen elpirult volna hallva velük kapcsolatos gondolatainkat.... Aztán az Zsófi az erkélyről meglátta egy izraeli csoporttársát az orvosiról, aki 5 másik izraeli társaságában éppen -későbbi elmondásuk szerint - egy "hard place"-re mentek. Végül felugrottak, hoztak némi sört, kicsit meglepődtek azon, hogy kabalat sabbatot tartunk, majd sietve elmentek....

Ezután kicsit még melegítettünk, Eszembe jutott, hogy az első mondat, amit az erkélyre kiírnék, az lenne, hogy "FUCK". Kiváncsi vagyok mit szólna a Moishe ház vezetője, ha ezt, mint egy projekt megvalósítanám, és lefotóznám. Lehet, hogy kibaszna a programból? Berlinben volt egy szórakozóhely, ahol egy kb. 6*6 méteres falra az volt kiírva "Ficken". Nagyon szép volt. De hát az Amerikaik nem értenek a műészethez.... ötletnek azért jó volt... és lomtalanítás közben találtunk is nagy táblát, amire majd lehet írni mondatot - ami olyan jól látszik az erkélyünkről.

aztán mi is leléptünk, ez éjfél és egy között lehetett. Első utunk természetesen a Sirályba vezetett. Itt először is egy sötétkék férfi ing egyik fele jött szembe velem .... amiről kiderült, eredetileg Peer Krisztián viselte, és amit éppen abban a pillanatban szakított le magáról, mikor a mi judaista és teológus barátnőnk épp a Sirályba lépett. Ezután már nem lepett meg, mikor Krisztián mezítláb négykézláb mászott a földön, megpróbálva befurakodni Zsófi lába közé, majd fennhangon azt kántálta: S lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre!

A legjobb Krisztián CivilKultnapos pólója volt (az eredeti a fával, Sirállyal és Osztypenkóval). Fordítva volt rajta, így a kép a hátzán jelent meg - talán valaki a Sirályban adta neki, miután az ing használhatatlanná vált?

Aztán egy két vicces jelenet után még a rendőrök is megjelentek, mondták, bejelentés érkezett, hogy hangos a zene, ők nem hallottak semmit. Boci kiment velük pár percre, közben lehúzták a zenét, majd visszajött, elhúzta a függönyt és minden ment tovább - Krisztián eddigre már csak bekómázva ült a széken, mellett egy hatvan körüli, fekete hosszúhajú indián, pepita sapkában (a fotón balra), aki azelőtt megtalálta a mobilját a földön, amit aztán Anna beazonosított és vissza is kapta - szerencsére a csúcspont még a rendőrök érkezése előtt volt. Utána már csak nyugodt jeleneteke voltak, pl. leült velünk szemben és olyanokat üvöltött, hogy "Apám anyám idejöjjön" - ez utóbbi kifejezetten tetszett.Még színházba se kell járni, elég, ha lemésza Sirályba...

Kriszitán itt kapja vissza a telefonját!

Ezután nem sokkal elindultunk, hogy bulizni megyünk, a "Csacsa" -ba- ahova végül mégsem mentünk be... útközben összetalálkoztunk Zsófi egy ismerősével, aki angolokkal volt, középkorú férfiak, az egyik a lomtalanítás révén az Oktogon a Rothschild előtt található kupacról egyszer csak felemelt egy tévét és fél méterrel odébb lebaszta a földre, ami ripityára tört. Látta, hogy lefotóztam, és rá is kérdezett, hogy mikor lesz fent a Facebook-on. Mondtam, hogy már fent van! – de hazudtam, nincs Facebook alkalmazásos telefonom, sőt a leggázabb telefont vittem magammal, amivel fotókat is csak nagyon gyenge minőségben lehet csinálni – én kérek elnézést! nem fordul elő többet ilyen! - plussz a kábelem sincs meg hozzá, így mmsben kellett elküldenem a képeket, lekicsinyítve!

Personne trouvé

Nem tudom, most örüljek vagy sírjak, hogy legalább volt nálam fotózásra alkalmas gép! a valóság megcsúfolása. ilyet egyáltalán miért gyártanak??? mire gondolnak? mire jó ez?

A Sirályban Anna és Anna egy 1975-ből származó csillagszóróval tért vissza, ami nem pálca alakú volt, hanem ötszög. Egy jobb géppel biztosan ez is látszott volna a fotón, így csak az örömmel teljes arc...

Útközben a Csacsa felé gubiztunk – ahogy Anna mondta – mi a lomeszolás szót használtuk régen. Beszereztünk egy ratten izét, amit ha minden igaz, majd fellógatunk valahova –

sokan, leginkább külföldiek voltak az utcán, örültek nekünk, hogy ezzel az irreális tárggyal lófrálunk éjjel kettő és három között , volt aki oda is kiáltott, hogy „You are cool!” – még sosem arattam ilyen könnyen sikert, minden napra kéne egy ilyen intervenció ...

Ennél a szánkónál nagyon elgondolkodtam, hogy magammal hozzam-e

Aztán a házunk előtt volt töb szekrény, amit már akkor kinéztünk, mikor elmentünk, de előttünk már egy roma csávó is kinézte, és már akkor is valami olyasmi hangoztt el, hogy 5 ezer ... aztán mire visszaértünk egy hajléktalan őrizte, aki aludt, de egyből felébredt... mondta, hogy darabonként ezer---és egy spicces német túrista meg is vette nekünk!! Egy pár francia (belga!) srác éppen arra járt és felháborodtak, miért fizettünk érte. Magyaráztam neki: szósöl szupport...meg nem mi fizettük egyébként sem. aztán kettőt befogtunk, akik fel is hozták a cuccot.

Szép éjjel volt, mindenki kicsit megőrült, a szerelmesek összebújtak, a magányosok felnevettek, s hajnalra virradóra ellopták Anna biciklijét a Kisfaludy utcából, egy lépcsőházból. Reggelre csak az U-lakatot találta a lépcsőkorlátra erősítve. A bicikli helyén körbe vérfoltok és egy ottfelejtett táska, amiben egy biciklilámpa volt. Most épp a rendőrségen van…talán több is kiderül. Holnap midenesetre kimegy a Verseny utcai piacra, hátha vissza tudja vásárolni amuzeális darabot, ami úgy szívéhez nőtt! Van rajta "alvázszám" ciklámenszínű sárhányós. Pegueut női bicikli volt - ha valaki lát ilyesmit valahol, szóljon!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Tikkun = Javítás, jobbítás

2009-10-07T22:17:00.004+02:00

Ez a képeslap Amsterdamból van. Ram Katzir festménye. Van két másik ilyen képeslapom is: egy olyan, amin egy könyv van, és az van ráírva héberül, hogy széfer - vagyis könyv, és van egy másik, amin az van, hogy samáim (ég) és az ég van rajta. Ez a biciklis azlrt vicces, mert pont a héten eresztett le az első kerekem. Állítólag valami növény és annak ezer tüskéje ment bele - számomra rejtély, hogy hol. Mindez azután történt, hogy múlt héten bementem a bicikliszerezlőhöz a Vasvári P. utcába - ahol hihetelen kedvesek - és csak levegőt fújattam a bicajba, mondták, van olyan belsőgumi, ami nem lyukad ki, mire azt feleltem, nekem még sosem lyukadt ki ... és erre tessék, kb. másnap ereszt a kerék. Azt hittem megint csak valaki kicsavarta, mint két hete, mikor leszedték róla a szelepátalakítót a saját lépcsőházunkban! de nem... szóval éppen ez történik, miközben a Social Action Exchange programot indítjuk el éppen, aminek alcímeként éppen jól jön a "Tikkun", ami a "Tikkun Olam" rövid formája is lehet, aminek jelentése pedig a "világ megjobbítása" /ld. itt például!/

SUSÁN ESZTER

Kitchen Budapest

2009-10-07T00:01:00.010+02:00

A design hét keretében ma nyitott nap volt a Kitchen Budapest multimédiás alkotóközpontban - vagy mi aszöszez. Ott láttam ezt az alkotást. A buborék egy-egy felhasználó, akik be vannak jelentkezve a Gmailbe. Amikor belépnek, akkor az akváciumban egy buborék száll fel, majd egy pöttyként ott is marad a képernyőn. Amikor valaki kilép, akkor a neve megjelenik, majd szétfoszlik és így eltűnik a buborék. Valós és virtuális találkozása. A növények élők! :)

Az alábbi képek szintén a design héten születtek egy divatbemutató szombaton (Game over! címmel futott):

Ez egy zakó, aminek le van vágva teteje és így ruhává alakult át!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

FalkArt

2009-10-06T23:51:00.007+02:00

Hétvégén megnéztem a FalkArt nevű egynapos galériafesztivált a Falk Miksa utcában.

A kezdeti lelkesedésemet némileg lehangolta az utcai program (szintis Wild-west zene), a közönség, a puccos galériában árverezésre bocsátott "street art" - ha lehetne inkább két idézőjelbe tenném! szal az egész kicsit eklektikus volt, de legalább szólt a zene és történt valami az utcán. Amúgy meg nem mentem volna el ezekbe a galériákba - de inkáb antikvitásokról van szó. Az utolsóban - közel a körúthoz számos érdekes zsidó vonatkozású tárgyat is láttam. Itt volt látható a következő

installáció (a mellszobor tetején az egy valódi kipa). Aztán emez is:

A háttérben a két kőtábla látható. sajnos elfelejtettem megnézni mennyibe kerül ...

A legnagyobb sikere mégis az üzlet előtt álló Rolles Royce-nak volt...

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

2009-10-06T23:24:00.006+02:00

Ma elmentem a PLACCC fesztivál keretében a holland-magyar Space- The place where we belong c. előadásra. Sajnos elfelejtettem fotózni, most csak egy Amsterdami képet találtam az előadásról. Végül is ugyaníg nézett ki, csak a háttérben az Üllői út, Kálvin tér terült el.

A nézőtér a Kálvin téri Korona szálló második emeletén található bárban volt berendezve, a tér felé fordítva. A színpad - vagyis a spektákulum - a hatalmas üvegfalon elénk táruló Kálvin tér, ami a felújítás miatt még különösebb volt, mint általában lenne. Megdöbbentő volt, innen fölülről figyelni, hogy percenként hány biciklista érkezett minden irányból. Ami a frászt hozta rám, hogy minden második szabálytalanul közlekedett. Persze, az is igaz, hogy ha már felújítják és közben ideiglenesen össze-vissza variálják az egészet közlekedésileg, akkor talán odafigyelhetnének, hogy ne lógjon egy hatalmas, földelés nélküli elektromos kábel a lámpa mellett épp biciklis fejmagasságban szabadon ... vagy az útburkolat ... az előadás egyik "főszereplője" a narrátor holland férfi azzal kezdte, hogy bemutatta a teret, és külön kiemelte, hogy egy bizonyos ponton, a villamossínek és az aszfalt közötti rés olyan nagy, hogy naponta 4-5 biciklista is elesik ezen a helyen. ... úgyhogy közben egyik irányból villamos, másik irányból busz, harmadik irányból meg a kocsik jönnek.... nem tudom milyen lesz a Kálvin tér, ha elkészül, de hogy nem lesz biciklisáv, az elég valószínű...

A darab egyébként nem volt rossz, de mivel tavaly láttam egy rettentő profi alkotást ugyanezekkel az eszközökkel, ez nem tudott olyan nagy élmény lenni. Az a
Mammutban volt - és az előadás háromnegyedénél bombariadó volt - amire először azt hittük, adarab része, majd kiderült, hogy nem :) de nem is ez a lényeg, szóval nem is annyira művészi mint inkább antropológiai próbált lenni ez a Space, azt hiszem... Rádióadásban hallhattuk a Kálvin téren sasszézó középkorú hölgy beszélgetéseit (villáminterjú) a járókelőkkel, miközben egy kamerán is láthattuk a jeleneteket. Egy kamera volt nála és egy a nézőtéren, ami követte a tér eseményeit. Ezek egy video képben lettek összemontírozva.

A hang is töb rétegből állt össze: a narrátor élő hangja, - ami azért volt zseniális, mert egy holland mebert hallottunk tiszta magyarsággal, de kedves akcentussal beszélni- fel is nevetett párszor, pl. a sok-az-eszkimó,-kevés-a-fóka kifejezésnél :) plussz elég vicces figura volt (a.k.a. Luc Van Loo) Ehhez jött az interjúkat készítő nő (Ardai Petra), a narrátor feleségének hangja. MIndehhez az élőadáshoz volt keverve egy-egy kb. 20 éve készült hangfelvétel, a feleség naplószerű rövid emlékfoszlányai, benyomásai arról, mit érez magyarként Hollandiában, milyen dilemmái, félelmei, vágyai vannak. 1989-ben 20 évesen egy pár napos ismeretség után Amszterdamba megy férjhez (jelenlegi férjéhez). Gyermekéhez magyarul beszél, honvágya van, nem érzi magát otthon, de mikor 2009-ben férje felveti, hogy költözzenek Magyarországra elbizonytalanodik - valóban haza akarok-e jönni? Erről kérdezte a járókelőket is, vajon milyen hely ez a Magyarország és ők hazajönnének-e a helyében.

Az interjúalanyok nagytöbbsége persze meg sem állt, akik meg megálltak tökéletesen hozták a magyar általános közfelfogást: még mindig a magyar ugaron vagyunk - itt minden esik szét, széthúzás van, válság van, ennél rosszabb már nem lehet (fideszes) illetve most még csak ennél rosszabb lesz (mszp-és) és egyáltalán ez a világ amiben élünk, a gyerekeknek már gyerekkora sincs, de itt a gulyás! és mégiscsak büszkék lehetünk magunkra, hogy magyarok vagyunk ... hát banális az egész.

ami külön vicces volt, hogy az egyik középkorú hölgy tudott némileg hollandul és a tudását demonstrálta is ... egy másik férfi meg elmesélte a történetét egy házaspárnak, akik Ausztrálából költöztek haza, s bár a férfi eredetileg magyar volt, 20 év Ausztrália után nem tudott újra intergálódni Agyarországon - majd teljesen komolyan konklúzióként hozzátette, hogy próbálják csak meg a hazaköltözést Hollandiából :)

Bár nem volt művészileg, esztétikailag nagy élmény a darab, mégis mutatott valamit. Például észrevettem magamon, hogy én is folyton elégedetlenkedem és olyan megállapításokat teszek - hogy "mert ez Magyarország". Az első utunk példáulaz előadás után a Ráday utca elején található sültkrumplishoz vezetett. Először nem jöttek ki az asztalhoz, majd kiderült, hogy csak egy sütőjük van, és 45 percet kell várni a következő adagra, mert sokan mások is várnak már rá. Valahogy az volt az érzésem, hogy ez Holladiában vagy Amerikában nem történhetne meg ebben a formában ... de mindazonáltal imádom Budapestet - csakazért is - mert pl. ilyen interaktív happeningek részévé válhat az ember egy őszi délután!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

I BIKE BUDAPEST

2009-10-06T22:54:00.009+02:00

ezen nem igazán látszik, demajd készítek job képet - mert még mindig láthatóak a körúton a felfjt biciklik - a legzseniálisabb stencil !! mivel hogy abszolút REAL - mintha egy sáv bicikliút lenne (ráadásul sárga, ettől még hitelesebb) - és közben meg totális utópia!!!!

A CM végén ingyenesen meg lehetett tekinteni a WAM design Centerben látható kiállításokat. Az egyik a biciklizés történetét mutatta be és a bicikli városfejlesztési aspektusaira is kitért. Kellemes meglepetés volt a kiállítás, ahol a fenti idézetet pillantottam meg először.

Szómagyarázat: "muffled" = tompa

Sajnos csak mobillal tudtam fotózni, ha jól emlékszem 1830-ból származik az idézet.

Annyira nem vagyok képben a biciklis kult - biciklis filozófia témában, de biztosan sokan megfolamaztak már rengeteg dolgot ezzel kapcsolatban... az biztos, hogy a bicikli életforma! És az is érdekes, ahogyan ez Budapesten egy "elnyomott" kisebbségként és a (közlekedési) kultúra intoleranciája révén statement! Itthon biciklivel járni sokkal komolyabb kihívás és sokkal szokatlanabb, mint nyugatabbra. De az elmúlt pár évben nagyon megnőtt a biciklizők spektruma és egyre több öltönyös és középkorú biciklistát látni az utakon - kezd mainstream-mé válni, igaz, még mindig ugyanolyan életveszélyes és "underground" az utak elehetetlensége miatt.

Na itt egy jobb kép és egy másik idézet is:

Szép, nem?

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

2009-10-01T12:48:00.001+02:00

Múlt héten végre megnéztem a Becstelen brigantyk-at és volt egy vizuális orgazmusom. Aki még nem látta, az ne olvassa tovább, mert nem fogom leírni a sztorit, így érthetetlen lesz a bejegyzés – meg egyébként is minek előre okoskodni? Szóval, aki még nálam is jobban le van maradva, az lehetőleg holnap, de legkésőbb holnapután nézze meg és készüljön fel a gyönyörre! Aki meg látta, az reagálhat az alábbiakra...

Tarantinonak megint sikerült valami gyökeresen újat és egyedit alkotnia, amiben filmes paradigmát vált. Ráadásul saját munkásságán belül is sikerül megújulnia, miközben megőrzi az eddigi témáit, stílusát. A film után úgy sejlett, ez eddigi legkiforrottabb alkotása, nem véletlen, hogy a film utolsó snittje, a horogkereszt homlokba-vésése (Káin!) után Aldo így szól "I think, this is a masterpiece". Csak hogy héberesen - visszafelé haladjak - kezdjük tehát a legvégén. A kamera alulnézetből veszi Aldot, a néző a náci perspektívájából lát, s a húsbavájás óhatatlanul Dali „Un chien andalou” c. filmjét juttaja eszünkbe... Itt is ott is a befgadó, a filmnéző provokációjáról van szó, miközben magár a amozi műfajára reflektál.

Váratlan volt, hogy éppen egy kvázi történelmi filmdráma / burleszk lesz az, ami Tarantino alkotásának egyik csúcspontja, de üdítő volt végre valami mást látni tőle. Az eddigi filmjeiben a remake, a popkultúra, a kisstílű gengszterek világában a „történelmi” vonatkozás ilegnkább a történelem hiányában, egyfajta "post-histoire" kor ábárzolásában jeletn meg. A fogyasztói társadalom kimerevített tablóképeit láttuk, egyszervoltholnemvolt volt egyszer egy McDonalds, egy kis útszéli csehó, egy benzinkút és sok vagány "ass-kicker nő, drogok és fegyverek.

A történelmi témákkal mozifilmen ugyanakkor nem szokás szórakozni – persze vannak ebben a műfajban is vígjátékok, de nem jellemző. Tarantino nemcsak ezen a megszokáson lép át egy mozdulattal, de egyből olyan témához nyúl, amit extra sok tabu vesz körül – azaz a II. világháború, azon belül a nácik és a zsidók története – ahol, a fikciós narráció meglehetősen problémás. Meg a vicceskedés is. De a Becstelen brigantik jó bizonyítéka annak, hogy a komédia alkalmas a tragédia bemutatására, és hasonló mélységeket ér el. Persze azt hozzátesszük a film nem élt volna meg csak a Becstelen brigantik szálból - ezt ő is érezhette, hogy nem lehet ezt a témát teljes súlytalansággal kezelni, ezért mellétett egy drámai szálat is - Shoshana történetét. Számomra ezek a részek voltak a legizgalmasabbak, mert itt nem a pop-os Tarantinot látjuk, hanem az "érzékenyt".

Szóval nem szokás a náci sztorit meseként tálalni, mert a borzalmak a valós dokumentációért kiáltanak., de ugorjunk most az utolsó kockáról az elsőre: dokumentarista realizmus ide, történelmi hitelesség oda: „Once upon a time in Nazi occupied France…” hangzik az viccesen abszurd mondat, ami egyébként a film alcímeként is funkcionált egy darabig Mivel tudjuk, hogy a kulturális emlékezet sem egy objektíven alakuló dolog és a történetírás is narráció így ez az elbeszélői mód sokkal korrektebb, mint az, ami el akarja hitetni velünk, hogy korhűen rekonstruálja a történteket, egyfajta grand narrative szerint. Ez az alap esztétikai koncepció, amit aztán a filmre élez ki.

Az átlagos filmdrámában például minden szereplő egy nyelven beszél, függetlenül a karakter nemzetiségétől. Tarantino ezen csavar egyet, mert nagyjából eredeti nmezetiségük szerint választja ki a szereplőket. A Tetthely, a Derrick és pár tucat tévés produkcióból ismert "Jewhunter" Chrsitoph Waltz, a Goodby leninből ismert Daniel Brühl, vagy Eli Roth pl. ilyen karakterek, csak hogy a nagyobbakat említsük, de azt hiszem. tulajdonképpen mindenki az ami...és azon a nyelven is beszél. Az egyik dialógusban hallunk is erről – Bridget von Hammersmark jegyzi meg azt hiszem a német esztétika-filozófia ironikus fricskájaként, hogy a karakter nemzetiségének nem kell megfelelnie a színész nemzetiségével….Egyébként, ez az egyik dolgo, amiben szeniális a film: a különböző nemzetiségek szetereotípiáit viccesen-ütősen tálalja, egy-egy karakter szinte szimbólummá válik.

De hol itt az orgazmus? Természetesen a vége előtt - helyet hagyva egy kis utójátéknak .... tudom, hogy ez nagyon banális – de mégis Hitler szétlövése számomra katartikus élmény volt. Wagneri a fokozás: ég a vászon, és a szőke törékeny nő arca, a transzcendens hang "This is the face of Jewish revenge", ami az akkorra halott Shoshanna szócsöve, és végre a brigantik is irtják a nácikat, ami addig annyira nem jött össze...

Olyan vizuális orgazmus volt ez, ami után azt mondhatjuk, ilyet még sosem éreztem drágám --- vagyis, hogy valami olyat láttam, amit még sohasem. Sem vizuálisan, sem verbálisan, sem valóságosan, sem fikciókban nem szokás Hitelert egy amerikai zsidó által széjjellövetni. Ezt csak fokozza az, hogy elég műre van megcsinálva a dolog, és a szem elidőzhet azon, ahogyan a Führer arcába fúródó golyók szép lassan szétszaggatják az embert, a szimbólumot. Az egyik legkomolyabb kritika az amúgy hihetetlenül gyenge „Der Untergang” című filmmel kapcsolatban asszem az FAZ-ben egyébként éppen az volt, hogy nem lehetett látni Hitler halált, ami gyakorlatilag mitikus halhatatlanságba emeli az amúgy is túlmitizált., transzcendens lényt- aki ugye zseniális . Nagyon helyén volt a filmben végig ahogyan ábárzolva volt, és azt hiszem egy helyen említésre is kerül Chaplin diktátora- szinté n nem véletlen....

(vicces adalék, hogy épp a napokban derült ki, hogy az a koponyadarab és álkapocsdarab, amit az oroszok Hitler maradványának véltek és ezidáig őriztek az amerikai génkutatók vizsgálatai szerint egy korban sokkal fiatalabb nő maradványai.)

Ps.:

Felmerül a kérdés: Végül is hány filmet nézünk egyáltalán? Van az "Ingluorious Basterds" – ami ugye két film., vagy egy filmnoir. Ezen belül van a a "Stolz der Nation", ami pedig a „klasszikus történelmi filmdráma illetve háborús film tematikát hozza be, azon belül a náci propagandafilmeket. E filmbetétet Eli Roth rendezte, a „Bear Jew”-t alakító, amúgy zsidó származású amerikai filmes (színész-rendező). Lehet, hogy ezt csak én látom bele, de ez nekem inkább volt az amerikai háborús filmek kritikája ebben a kontextusban. MIndezt megspékleli egy montázzsal a film közvetlen folytatásaként Shoshana és Marcel "zsidó bosszú" filmje, ami a egy fordított holokausztban végződik – itt most egy zsidó és egy néger gyújtja fel a nácikat, s a gyújtóanyag filmtekercs, a mozivászon lángokban úszik. (…) Mint tudjuk számos Európából emigrált zsidó töltött be fontos szerepet Hollywood hírnevének meglalapozásában és a II. vh. tematikának sem vagyunk híján... Külön plusszpont a jelentért, amikor Friedrich Zoller a vásznon megdicsőül, viszont a gépész-részben "valójában" - vagyis a Becstelen brigantikban meghal, s a lövés egyszerre dördül el a nézőtéren - a Nemzet büszkeségében - és a Becstelen brigantikban. Olyan ez, mint Shakespeare-nél a színfalak mögötti hallgatózás....

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Bánk is not dead!

2009-10-01T00:39:00.002+02:00

SIROKKO!!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV FOTÓBESZÁMOLÓJA

BÁNK'S NOT DEAD!

2009-09-30T23:44:00.000+02:00

Izraeli Street art

2009-09-23T23:41:00.019+02:00

Minden alkalommal, mikor Izraelbe megyek, fotózok egy kis street artot is. A tavalyi sorozatból sokat feltettem a facebook-ra, de az ideire még nem volt időm. Íme egy kis előzetes.

Ez a fenti nem egy jellemző kép, csak azért tettem fel, mert érdekes, hogy több német street artist van Izraelben. Ott van ugye az általam tavaly felfedezett Funk 25 (glue skool) aki ötvözi a bringát és a street artot, és itt Pesten is láthattuk - láthatjuk néhány alkotását. Az egyik még fent a kiskörúton, a Vision Express sakánál azt hiszem ... a másik az első Mumus falán volt ... de rajta kívül találtam más német steet artist-ot is tavaly és lám idén is, eme "remek" alkotást, mely a "falat" mint gyűlöletbe fojtott agresszió és félelem jellemzi ... kár, hogy németül. ez a nyelv sajnos a németek minden szorgalma, önsanyargatása és őszinte bűnbánata ellenére elvesztette az ilyen morális hitelét... meg különben is az egész banális. szóval ez az a street art, ami nem tetszik

ez viszont egész jól sikerült:

az Isreal?-re gondolok - egyszerű, elegáns, vicces - Florentinben a Mehoga utcában találtam rá.

vagy ez is nagyon jó, Növé Cedek-ben (TLV) egy elhagyott kúria-szerű ház falain - ha kicsit grafikusabbat akarunk:

A kezükben a következő újságot tartják:

és ez a ház, aminek a falán volt:

de maradhatunk a politikánál is, íme Tivi:

nem akarják, nem muszáj - mondja a felirat, vagyis, ami nem megy, azt nem kell erőltetni...
de van aki szerint mégis kell - valaki egy pár helyen kihúzta a szöveget és csak a "Kell" szót hagyta meg:

és egy két érdekesség még:
ez Jeruzsálemben a piacra vezető passzázsban van - egy falon, ami ehhez hasonló stílusban végig be van festve. A vallásos zsidó figura mellett az izraeli himnusz átköltött verzióját olvashatjuk. Amindjárt a második sorban "zsidó lélek" szóösszetételben a zsidó szót egy másik szóval helyetteseíti: alef, nun, vav, sin - nincs most itt szótáram .. mindenestere az utolsó három szó azt hiszem egyértelműsít: az "Erec, Cion, Jerusalaim" helyett "Erec, Palesztinim vJerusalaim" a felirat.

aztán van megint gázálarcos sorozat - ahogyan tavaly is:

a többit meg majd felteszem a facebookra és / vagy a blogomra!

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Critical Shmitical

2009-09-23T23:04:00.010+02:00

Amszterdamban a kortárs művészeti múzeum közelében fedeztem fel ezt a zseniális street art alkotást tavaly decemberében... (Egy pár további fotó itt is látható.)

A "critical"-ról jut eszembe! ott voltunk tegnap a CM-en! Érdekes ez a bringa dolog - valami, ami sok embert összeköt, belvárosi, ballib arcokat és árpádsávos karkötős, magyarzászlós "jobbakat" - de vajon tényleg összeköt? a záróbeszédben Kükü elmondta, hogy a közgyűlésen felszólalás, médiakampány, és az összes próbálkozás nem vezetett semmire, és arra szólított fel, hogy bringázzunk akörúton, mert akkor majd csak terem ott egy biciklisáv ... vagyis az életünk kockáztatására szólított fel ... legalábbis ha annyian mennénk akörúton, ahányan tegnap bringát emeltünk...
A Bubifeszten egyébként volt egy bringás film, amit a Jewish robot készített és több olyan dokumentációt is bemutattak, amelyek "crosscultural" élményen alapulnak ... hát tegnap együtt nyomtuk a szittya brinyósokkal, de nem tudom ez crosscultural-nak számít-e. Az midnenestre tök jó, hogy valamiben egyet értünk, de azért ijesztő is.

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Az eltűnt idő nyomában - 1. rész

2009-09-23T22:10:00.008+02:00

Pár napja költöztünk a K34-be, amikor egy délután Anna egyszer csak két oltalomlevéllel a kezében jelent meg. Schutzpass-ok! Ki tudja hány éve rejtőznek a kamrában, az egyik felső polcon egy műanyagszatyorban Dr. L. Imre cirkalmas betűkkel, latinul, állatbőrre írt ügyvédi oklevelével és további rendkívül érdekes, megsárgult iratokkal.
Az előszobában elhelyezett üveges könyves szekrény egyik polcán kiállítást rendeztem be a tárgyakból, melyek eredetét feltétlenül ki kell nyomozni.
Szándékosan kissé homályos fotókat készítettem, hiszen mégiscsak valakiknek a magániratairól és végső soron az "életéről" van szó.

E furcsa véletlen folytán a következő iratokat leltük fel:
-egy zárt, bőrkötésű könyv - melyről később "kideült" L. Évike emlékkönyve volt, az 1910-es években
-az L. házaspár és gyermekük L. Évike a svéd nagykövetség által kiállított oltalomlevelei
-egy gyászolók könyve mászkir időpontokkal
-számos kézzel és géppel írt levél (spanyolul, németül, franciául és magyarul), egy újságcikk kivágással Buenos Aires-ből és egy képeslappal Casablanca-ból,1950. 2.2. dátummal, melyen két hölgy meztelenül kelleti magát egy keleti kereveten. A képeslap feladója, Iván, a hölgyek üdvözletét tolmácsolja. A levél legszebb mondata: "Mi van boldogság terén?" - így társalgott két férfiember hajdanán

-L. Imre ügyvédi oklevele és annak megújításai (Őfelsége a király nevében – 1911)

Hátborzongatóan kézenfekvőnek tűnt, hogy a lakás tulajdonosa L. Gy. az oltalomlevélben fényképpel is dokumentált L. Imre leszármazottja, pusztán magyarosította nevét. Következő találkozásunk alakmával a tulajtól egyből rá is kérdeztem:
-„Találtuk ezeket a papírokat a kamrában, nem tudom szüksége van-e rá?”
-„Azokat az „Ügyvédek” hagyták itt – felelte – nem akartam kidobni, mert ilyen szép lóbőrre van írva. Ezek ilyen Oltalomlevelek, tudják, itt valamikor egy zsidó negyed volt….” hangzott a válasz.

„….Iiigen, tudjuk,…..” –feleltem.

Az „Ügyvédek” az előző albérlők voltak a lakásban. A válasz hallatán eszembe jutott, hogy sejthettük volna, mert L. Gy., a háziúr, korábban mondta, hogy az 50-es években költözött ide...

De miért hagyták volna itt az ügyvédek ezeket a személyes papírokat? Talán egy ügyhöz bizonyítékok? Bevallom egy pár levelet elolvastam, L. I. valamiféle üzleti kapcsolatot próbált építeni Dél-Amerikával, aztán lévén 1933 körül emigrálni próbált ott élő ismerőseihez … De ha az ügyvédeké a papírok, akkor miért hagyták itt?

Nekem valószínűbb, hogy ezek a lakás eredeti lakójáé. Egy 130 négyzetméteres Király utcai polgári lakásban olyan természetesnek hatna ez a család. Ez esetben a kérdés: vajon mi történhetett a családdal? Mindenesetre ez ellen a variáció ellen szól a tény, hogy a leveleket a Katona József utca 26-os számú lakásba küldték.
Talán a gettósítás idején lakhattak itt? Ha jól tudom a gettó a Király utcánál húzódott, tehát ez sem valószínű.

Vannak a történetnek egyéb szereplői is, K. Danci, és D, Károlyné - az egyik Buenos Airesbe küldött levelet pedig Tápiószele nevű helyiségben adták fel...

---------------------------------
A következő rész tartalmából: Utánajárunk, hogy L. Imre ügyvéd és családja jegyezve vannak-e, illetve mit tudhatunk meg róluk, túlélték-e a háborút az oltalomlevelekkel és van-e köze azokhoz az ügyvédekhez, akik ezt a lakást bérelték. Egyben felkutatjuk, ki lakott a Király utca 34. szám, 1./3. alatti lakásban a háború előtt.

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

MTI

2009-09-19T22:21:00.004+02:00

Hamarosan elkészül a Marom Támogatói Igazolvány (MTI).
Havonta tudsz minimálisan támogatni minket 500 Ft-al.
A támogatásoddal hozzájárulsz programjaink létrejöttéhez, melyek szervezésével természetesen nemcsak magunknak teszünk jót, hanem nektek is.
Az igazolvány a Marom Budapest programjaira ingyenes, vagy kedvezményes belépésre jogosít.
Mindemelett az is nagyon jó az igazolványban, hogy egyben a 2009/2010 évad naptára is.
Ha felcsigázott ez a szuper ajánló, gyertek szeptember 24-én, csütörtökön este a Sirály nyitóbulira, ahol szuper MTI kiváltási akció is lesz a Qualitons koncert mellett.
Bővebben a Sirály programja itt.
A mi programjainkat pedig itt kövehetitek nyomon: www.marom.hu

Shana Tova!

2009-09-17T17:41:00.001+02:00

Képregény és "Jewish experience"

2007-11-11T23:28:00.001+01:00

"Supermentöl a Rabbi macskájáig" volt címe a párizsi zsidó múzeum aktuális kiállításának - amibe a Marom Budapest Párizsban járva belebotlott. Igaz, pár órával a repülögép indulása elött jutottunk csak el ide, úgyhogy kevés idönk volt felfedezni, de a téma mindenképpen kutatást, kifejtést érdemel, ami akadéimia körökben már régebbóta tart, hiszen a zsidó kéregény lassan müfajjá válik.
A kiállítás azt próbálta meg feldolgozni, hogy milyen hatása volt / van egyfajta "Jewish experience"-nek a képregények kialakulásában, fejlödésében, témáiban. Tette mindezt egy fél évszázadot felölelve - 1912- töl 2007-ig. A kiállítás címében szereplö "Rabbi macskája" talán többek által ismert Joann Sfar (http://en.wikipedia.org/wiki/Joann_Sfar) francia grafikus munkája, melynek több része is megjelent már. A legújabb regényét (melynek címe: Klezmer) az egyik Maromos már becsempészte Budapestre, és átadta a Marom képregényszakértöjének, Apunak - remeljük hamarost a pilpulon cikk is lesz belöle.
Szóval a kiállítás azt próbálta meg felderíteni milyen explicit és implicit módon jelenik meg a zsidó identitás a kéregényekben - melyeknek fontos központja az Egyesült Àllamok. A századelön zsidó bevándorlók társadalmi, szociális, kulturális beilleszkedése explicit témája volt a képregényeknek. Ugyanakkor más képregények inkább a zsidó kollektív emlékezet, illetve zsidó archetipusok, illetve történelmi események révén kapcsolhatóak a zsidósághoz. A zsidó önéletrajzírás szintén központi szerepet foglal el a képregény történetében - gondoljunk csak a legismertebb példára -Art Spiegelman Mouse c. képregényére, melynek egyébként a kiállításon az eredeti elsö kiadásait is láthattuk. Számomra csak most derült ki, hogy ez a kép-regény nem könyv formában, hanem fejezetenként jelent meg.

Persze a képregény nem zsidó találmány és Supermen sem zsidó per se, de a vezetö amerikai és európai képregényírók müveiben egyértelmü kapcsolódási pontokat találhatunk a zsidó történelemmel és a zsidó kultúrával.

és most jöjjön a Gólem!

részlet Miriam Katin önéletrajzi kép-regényéböl

2007-11-11T23:25:00.001+01:00

Miriam Katin a háború évei alatt kisányként Budapesten élt
A képregényt angol könyvesboltban néha itthon is lehetett már kapni

egy amerikai zsidó kissrác mindennapos rettegése - Will Esiner - Contract with God

2007-11-11T23:18:00.000+01:00

Zseniális az angol és a jiddis fonetikai és szemantikai keveredése!

részlet Will Eisner: "Contract with God" c. képregényéböl (1975-1978, NYC)

2007-11-11T23:13:00.001+01:00

Jók a kérdöjelek, nem?

Golem az amerikai kepregeny reszekent

2007-11-11T23:10:00.001+01:00

Hogyan vetne veget Superman a II. vh.-nak?

2007-11-11T23:06:00.001+01:00

A kiállítás érintette Superman lehetséges zsidó konnotációit.

Koser cukrászda

2007-11-11T22:56:00.001+01:00

A Korkarz kóser cukrászda a zsidó negyed szívében. Hogy kóser, azt már csak a két (nem három!) K betü jelzi a kapun. A zsidó bácsi szobra is vitrin mögé került - korábban rendes köztéri szoborként funkcionált, de sokszor megrongálták, s most szinte csak az bveszi észre, aki keresi.

A cukrászdával szemben van vicces könyvesbolt, ahol zsidó tárgyú képzömüvészeti alkotásokat (képeket, kollázsokat) is lehet venni, nem messze található a párizsi Zsidó múzeum.

A három grácia

2007-11-11T22:52:00.001+01:00

Disznoidomitas Parizsban -( a Marom koordinator akadalyverseny resze)

2007-11-11T22:48:00.000+01:00

Miss Viki

2007-11-11T22:46:00.001+01:00

A bohém

2007-11-11T22:42:00.001+01:00

Csá öregem!

2007-11-11T22:40:00.001+01:00

A mindent tudó mosoly

2007-11-11T22:39:00.001+01:00

Miss Niki

2007-11-11T22:37:00.001+01:00

Ata sombrero?

2007-11-11T22:26:00.001+01:00

A kohanita kez

2007-11-11T22:24:00.001+01:00

Marom Tetö Tetözés -Szimachat Tóra - feat. Zsidó Színház

2007-10-05T18:20:00.001+02:00

A tóra menyasszonya az lehetett, aki válaszolt a kérdésre: Szabad-e lyukas lepedön keresztül szeretkeznie egy zsidó házaspárnak?
Jutalomból a Tóra menyasszonyává elölépö válaszadónak egy olyan zöld bársony köntöst és rózsaszín fejfedöt kellett feltennie, melyet bármely tisztességes bnei braki asszony megirígyelne...ekkorra már a pálesz is elö került...

Eztán jött a Tóra völegénye választás - a fogós kérdésre: Lehet-e Jom Kippurokor rágózni? Jeti adta a helyes választ...így ö lehetett az elsö, aki a Börésisz elsö mondatát idén felolvasta...

Csendélet: Nö Tórával
(a Tóra menyasszonya és völegény mellett szeretöi is vannak)

Csendélet - Tóra a Kazánházban

Zion

2007-10-05T18:14:00.001+02:00

Vendégek: Mr. David Breakstone a WZO Department for Zionist Activities nevü részlegének vezetöje, aki a közelmúltig a Masorti Olamiban is vezetö szerepet játszott. Beszélgetöpartnere: dr. Novák Attila, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke.

Marom Tetözés - Köbe vésett tóra

2007-10-05T18:07:00.001+02:00

Elindultunk a rézkígyótól és a mikvében látott horogkereszt-tetkón keresztül elérkeztünk a nö örömszerzése céljából végzett orális szex tilalmáig, valamint a neológ rabbi dilemmájához - hogy össze lehet-e adni egy homoszexuális párt. Szó volt a függöny mögé kényszerített nök helyzetéröl ... és általánosabban arról, hogy a zsidó vallás hagyományaiban mennyire van jelen a megújúlás, a megreformálás lehetösége...

"Marom Szukot " feat. Òvás! - Zsidó negyed túra

2007-10-05T17:59:00.000+02:00

Kemény Mária a Király utca házai között - háttérben a Sirály

Kemény Mária müvészettörténész és az Óvás tagja a kezdetektöl. Az általa vezetett túrán még az is sok érdekeset megtudhatott a socalled "Zsé negyedröl", aki amúgy ebben a témában tájékozott.
További részleteket ld. a hamarosan induló www.marom.hu weblapon!

Szukot - Tetözés 1. (sábesz)

2007-10-05T17:43:00.000+02:00

Vendégek: Raj Ferenc (Bét Orim / USA, California) és Darvas István (Nagyfurvaros u.)
Moderátor: Csillag Gárbor
Téma: Miért pont Masorti?

A beszélgetés 6 órán keresztül folyt...

Rosh Hashana (elsö nap)

2007-10-05T17:38:00.000+02:00

Rosh Hashana

2007-10-05T17:35:00.001+02:00

-a háttérben meghatározó a KIS Magyarország domborzata és vizei, ami Semes révén került jelenlegi helyére...

SIrály -Városvédö fesztivál

2007-06-30T14:01:00.001+02:00

http://www.siraly.co.hu/index.php?id=1679&cid=25173
http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=37754

2007-06-30T14:00:00.001+02:00

2007-06-30T13:58:00.000+02:00

Discussion about - Jewish Identity

2007-06-30T12:46:00.001+02:00

Kovács András (szociológus)
& Vincze Kata Zsófia (antropológus)

Discussion about the future of the Jewish District

2007-06-30T12:43:00.001+02:00

Sirály + Ùj Generáció + Óvás!

Sirály daily buzz

2007-06-30T12:41:00.001+02:00

Dance perfomrance at Sirály

2007-06-30T12:37:00.001+02:00

PURIM

2007-06-30T12:35:00.001+02:00

2007-06-30T12:33:00.001+02:00

Theatre-Performance at Sirály

2007-06-30T12:25:00.001+02:00

Az elöadásról:

Az emlékezés hangképei @ http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=34825

2007-06-30T12:21:00.001+02:00

2007-06-30T12:19:00.001+02:00

2007-06-30T12:13:00.001+02:00

Chalaban 2006 Chnukah Sirály

2007-06-30T12:11:00.001+02:00

Spontaneus jamming at Sirály

2007-06-30T12:10:00.001+02:00

Guitar: Jonatan Levi (ISR)
Violin: Sarah Gancher (USA)

Agnes Heller at Sirály - 2006 Hanuka

2007-06-30T12:09:00.001+02:00

Hanukia

2007-06-30T12:07:00.001+02:00

Rosh Hodesh Party Flyer 2006 Sirály

2007-06-30T12:06:00.001+02:00

1st May 2007 - Day of Civil Culture

2007-06-30T12:04:00.001+02:00

Dance performance at Sirály 2007

2007-06-30T12:01:00.000+02:00

Kapolcs Jewish-Gipsy-African-Hungarian Musicians' Live act!

2007-06-30T11:58:00.001+02:00

Jobbról: Tibi Golan (UDRUB) , SAID Tichiti (Chalaban), Técsöi Banda, Maureen Nechedar

KAPOLCS 2006 - SHAIBATE

2007-06-30T11:57:00.001+02:00

Kapolcs 2006 gyerekprogram

2007-06-30T11:55:00.001+02:00

KAPOLCS 2006 TRITON

2007-06-30T11:51:00.001+02:00

KAPOLCS 2006

2007-06-30T11:49:00.001+02:00

Beszélgetés a HaHesder c. film kapcsán
Discussion after the Israeli movie: HaHesder

KAPOLCS 2006

2007-06-30T11:47:00.001+02:00

Temesvar 2004

2007-06-30T11:39:00.001+02:00

Temesvar 2004

2007-06-30T11:38:00.001+02:00

Temesvari Weekend Seminar

2007-06-30T11:33:00.001+02:00

Temesuaru hadu utu rea

2007-06-30T11:32:00.001+02:00

Temesvári tábor

2007-06-30T11:31:00.001+02:00

Kabbalath Shabbath...

2007-06-30T11:30:00.001+02:00

2005 Kabbalath Shabbath

2007-06-30T11:29:00.001+02:00

Kabbalath Shabbath Ádámnál

2007-06-30T11:25:00.001+02:00