Multikult-Túra

Majd nem az összes túrán ott voltam a Negyed6Negyed7 fesztiválon - hiszen én szerveztem őket. Számomra az egyik legkedvesebb a "Multikulti zsidó negyed" túra volt, amit Piroch Kata tartott. Először is a témaválasztás és koncepció nagyon tetszett, alcíme a "Zsidó negyed a város szélén" volt, ami arra utalt, hogy azért volt ez a negyed zsidók és más etnikumok, nemzetiségek lakhelye hosszabb rövidebb ideig, mert ide - a város szélére, a városfalon kívül volt szabad települni. Szombaton Perczel Anna is sokat beszélt e negyed kulturális sokszínűségéről, ennek fontosságát alátámasztva.

A Mozaik kávézóból-teázóból indultunk, amit egyébként csak dícsérni tudok, és egészen megszerettem a fesztivál végére. A teakínálatot valamennyit fejleszteném, de a hangulat bepótol mindent! Nem utolsó sorban a várostörténeti könyvek, amiket kávézgatás közben szabadon olvasgathatunk élő példái e hely szellemiségének. És persze a szellemes kockavetés: aki három hatost dob, nem kell fizetnie!

A kávézóból rövid bemutatkozás és felütés után elindultunk a Deák felé a Király utcán a kb. 12 fős érdeklődő csoporttal.

Nagyon tetszett, ahogyan Kata a saját narratíváját önreflexióval, de mégis markánsan beleszőtte a túrába. A túravezetőnek legyen véleménye! Így történt, hogy az Anker közben például az Anker épület-en túl annak is örültünk, hogy egy felújítási munka miatt éppen egyetlen autó sem állt a Király utcát és a Bajcsy-Zsilinszky utat összekötő kis félköríves kanyarban. Autómentes negyedet! Jó lenne majd egy ilyen mozgalmat, civil szerveződést elindítani, én hiszek benne, hogy ebben a negyedben minimálisra kellene az autófogalmat csökkenteni. (árurakodás, költözködés)

Érdekes volt, hogy a Deákról a Király utcán végignézve Katától azt is megtudtuk, régebben a házak sokkal inkább egy vonalban voltak és így a Király utcán végignézve egészen más látványban volt része az embernek, mint ma.

Tehát mindezt képzeljük el autók nélkül és egy vonalban!

Aztán az Orczy ház helyén felépült Madách-árkádtól a Rumbach Sebestyén utcába mentünk.
Itt még gondolatban tettünk egy kis sétát, egészen a Klauzál térig, ahol a Sarkkal szemközti házról megtudtuk, azért épült beljebb, mint a mellette lévő, mert az építő már a Madách sétány tervét ismerve tervezte meg és úgy volt, hogy az majd ott húzódik el.

A zsinagógához érkezve aalaki megkérdezte, mik azok a minaretszerű tornyok a zsinagóga tetején, és Katától megtudtuk, hogy azok bizony tűztornyok.

Kicsit bepillantottunk a zsinagógába. A Haver interaktív túráján itt még azt az érdekes megfigyelést is tettük, amit bár mindenki tud, mégsem szoktuk kiemelni, márpedig, hogy Pesten a zsinagógák nevét az az utca, tér (közterület) adja, ahol megtalálhatóak.

Aztán a Rumbachon kisétáltunk a Dob utca felé. Útközben megálltunk a "botlatóköveknél". Itt fontos elmondani azt, hogy ennek az alternatív emlékműnek az igazi megvalósulása majd akkor jön el, ha egy-egy ház lakói saját maguk jelentkeznek, hogy szeretnének emlékköveket lerakni és erre még pénzt, időt energiát is képesek áldozni. Az eddig lerakott kövekre volt némi támogatás, azok abból jöttek létre. Érdemes megnézni egyébként a Wesselényi utcában van egy macskakő, aminek a jobb sarka meg van olvasztva. Valaki megpróbálta kiszedni a helyéről? A projekt Magyarországi oldalán http://www.macskako.net/ (sic!) ahol több kevesebb információt találhatunk arról hol vannak Magyarországon botlatókövek, de pl. a Budapesti kövek közül nincs fent mind.

A Dob utcára kiérve Kata elmondása szerint a túra legerőltetettebb "multikulti" helyszínéhez érkeztünk, egy Pisi-ország mellett elhaladva. Annyiban multikulti, hogy a stret art alkotás egy magyar-török művész alkotása. Pisi-virágnak is nevezik. Szerintem nem volt erőltetett, már csak azért sem, mert úgy volt multikulit, hogy szubkulti volt - a túrán résztvevők csak úgy kapkodták a fejüket. Megtudtuk azt is, hogy vannak az árnyékrajzolók, akik krétával rajzolják körbe éjszaka az épületek árnyékát.

Benéztünk a Gosdu udvarba, ahol meggyőző érvelést hallottunk arról, hogy ott ma iagzából a Román Kulturális központnak kellene állnia - de ehelyett csak üresség és lehangoló falak.

A következő állomásunk egy igazi élménnyel gazdagított minket - a Holló utca görög román orthodox egyház istentiszteletére látogattunk el, ahol különleges esemény történt: egy Nagyváradi kórus előadását hallhattuk.

Beszéltünk a pappal, aki nagyon kedves volt, és egész véletlenül kiderült, hogy az ő nagyapja volt a házban található híres fodrász / borbély, aki - Kővári kóser mészároshoz hasonlóan - mikor az önkormányzat kiköltöztette, sajnos nem élte túl a gyökerektől való elszakítás traumáját.

A különleges túra aztán tovább folytatódott. Megcsodáltuk többek között a "Zur Stadt Pest" feilratot a Király utca egyik erkélyén - talán kivehető a képen...



...beszéltünk a Moishe házról a Király 34-nél, majd végül a Szent Teréz templomban zártuk a sétát. Ott a tisztelendő úr rövid ismertetőt tartott a templom történetéről - Megtudtuk, hogy itt található egy "leláncolt Jézus" szobor, ami egészen ritka.

Egy pár nappal később megint jártunk ennél a templomnál, mert a Szociális akciócsoport étel és ruhaosztásában is együttműködtünk velük.

Köszönjük a túrát!