A 2010-es év a Maromban szociális akciócsoprot izraeli útjával kezdődött. A "Mimizrach shemesh", partnerszervezetünk rendkívül jó programot állított össze, Izrael olyan arcát megmutatva, amit egyikünk sem ismert és ami képes volt bemutatni kurrens társadalmi problémákat és a rájuk adott válaszokat kritikusan, és egyben inspiráló módon. Az egyik fő téma a "mizrachi" azaz keleti zsidók helyzete volt Izraelben. Keleti zsidóknak azok számítnak, akik arab országokból érkeztek Izraelbe (Marokkó, Irak, Irán, stb.), illetve ide sorolják az etióp zsidókat is. A program során megtudtuk, hogy a keleti zsidók gyakorlatilag megérkezésük pillanatától diszkriminálva voltak Izraelben. Egy talán nem túl találó mégis idevágó hasonlattal élve ők "Izrael cigányai", és a cigányt itt érthetjük a kitaszítottság értelmében is. A keleti zsidók akkor váltak igazán fontossá az európai (askenáz) cionisták számára, mikor láthatóvá vált, hogy nem lesz elég zsidó Európából, aki a Szentföldre emigrál, így demográfiai segítségre szorulnak a zsidók ahhoz, hogy létszámuk a kritikus fölött legyen... a keleti zsidókat eztán a Southpark "human living shield"-jéhez hasonlóan olyan területekre telepítették, melyek arabokkal határos, problémás, háborús részek voltak és kulturálisan, politikialiag is elnyomták....
A fenti képen Jeruzsálem történelmi mizrahi negyedének (Musara) bejáratánál található tábla látható, ami a héberesítés (Hebrewism) eredményeként Musaraból Morasha lett- bár senki sem hívja így...
A központi elhelyezkedésű Musara negyedből a szegény társadalmi rétegekhez tartozó mizrahi zsidókat aztán úgy vásárolták ki, hogy a házaik ma a jeruzsálemi ingatlanpiac legdrágábbjai között vannak - ők viszont, sokszor extra támogatással - Izrael kevésbé népszerű területeire költöztek.
A program során megtudtuk, hogy a mizrahi zsidók diszkriminációja az izraeli társadalomban a mai napig nem szűnt meg. Például párhzamosan van izraeli és mizrachi top 10 zenei lista, és nemrég (tavaly?) az is előfordult, hogy egy véradás alkalmával kiöntötték az etióp véradók vérét. A Musaraban tett túra végén találkoztunk az izraeli
Black Panthers egyik alapítójával, és láttunk egy kiállítást is, ahonnan az alábbi kép származik.
Itt azért azt is hozzátehetjük, hogy a mizrachi kultúra tényleg nagyon más, mint amihez az Európai ember szokott, és hogy azért Izraelben hálaistennek lehet erről beszélni, de egyenlőre még nem tűnik megoldottnak.
Egy másik nagy élmény a
Nalaga't színház volt, ahol megnéztünk egy színdarabot, amit olyan emberek adtak elő, akik siketek és vakok. Ezt az állapotot elképzelni is nehéz. A darab éppen erről szólt, ilyen álmaik, vágyaik, érzéseik vannak a siket és vak embereknek? A darabot két évig készítették. Az előadás végén a színpadon megjelent a rendezőnő - egy masszív, mély, szétdohányzott hangú nő, aki évekig a klasszikus színházi szakmában dolgozott, amikor is egyszercsak útjába került a különleges társaság, akikkel azóta sorsát összekötötte.
Az előadás végén fel lehetett menni a színpadra beszélni a szereplőkkel. A színház előtt ácsorogva egyszer csak ott ült a rendezőnő egy betonkockán épp 20 centire tőlem, úgyhogy kicsit dumálgattunk. Kiderült, hogy nagyon szereti Budapestet - de a színházi csoporttal nálunk még nem turnézott, azt hiszem - bár ez egyáltalán nem nagy szám Izraelben, talán vannak magyar felmenői... Arról beszélgettünk vele, vajon mennyire adekvát egy olyan színdarab, ami tulajdonképpen egy "musical", de olyanok adják elő, akik nem hallanak. Azt mondta, igaz, hogy nem hallják a zenét, de a próbafolyamat során más módon megélik, átélik a zenét - mozgás, tapintás és egyéb alternítv módokon dolgozzák fel. Még ha értem is, hogy a zenés darabban a nézők nyelvén (hangján) beszélik el a saját világukat mégis furcsa, hogy a többszáz fős nézősereg vastapssal értékeli a siket és vak színészeket. Annyira nem tudunk kilépni a saját kulturális hegemóniánkból...
Az alábbi kép a Nalagat mellett készült egy szobában, ahol az egyik workshopot tartottuk. Az egyik mániám az írás a falon - ezért különösen megtetszett. Az van héberül odaírva, hogy "Nincsen más rajtam kívül". E három szó az üres szobadíszlettel egy egzisztenciális tájat alkot, ami talán leír valamit abból, amit ott éreztem.
Nagyon különléeges élmény volt a darabot látni, és örültem, hogy egyáltalán nem sajnálatot váltott ki belőlem, hanem pont az ellenkezőjét, boldognak láttam őket, és részt vehettem abban, hogy talán egy kicsit teljesebb életet élhetnek. Érdekes volt a jelnyelv, amivel beszéltek, mindegyikőjüknek volt egy "személyes fordítója", aki a kezével jelezte a kezükön az információt.
A színházban működik két étterem, az egyikben siketnémák szolgálnak fel, a másik pedig a "Blackout" - ott nem voltam, de azt tudom, hogy egy izraeli sztár-chef vezeti és az ember teljes sötétségben ehet. Berlinben is van egy ilyen, tökéletes helyszín egy "blind date" -re.
A program egy másik különleges része volt a
Yad Lakashish központban tett látogatásunk.
Ez egy olyan kreatív otthon, ahol idős emberek, akinek nem nagyon van hozzátartozójuk Izraelben (pl. etióp, orosz származású emberek is többen voltak köztük) különböző használati és dísztárgyakat gyártanak.
Az alábbi képen egy bácsi látható, aki mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk azonnal demonstrálta magyartudását - "Köszönöm szépen!" "Jó napot kívánok!" "Jó estét kívánok" - csak úgy lökte magából. Kicsit meglepődtünk, mikor kiderült, hogy Buchenwaldban tanulta meg e kifejezéseket, tökéletes kiejtéssel. A barakkban annyiszor hallotta, hogy "kívánok, kívánok" hogy kiváncsiságában muszáj volt megkérdeznie, az vajon mit jelent. Hát eztán tanították meg neki eme alapvető, s az elbeszélés szerint a koncentrációs táborban is gyakran használatos kommunikációs elemeket...
A Yad Lakashish működése egyszerű: egy képzőművész vagy iparművész segít a tárgyak megtervezésében ezután a feladat pusztán annak sablonok alapján való kivitelezése. Az így készített tárgyakat végül a helyben található boltban meg lehet vásárolni, elfogadható áron és szép kivitelezésben.
Az alternatív idősek otthona egy könyvkötő üzemként indult, és mára van fémműves, selyemfestő, gyöngyfűző és egyéb másrészlege is. Alább egy bácsi épp a "Waltz with Bashir" képregényt köti épp újra. Egyébként a használati és dísztrágyak között sok újrahsznosított anyagból készült.
A műhelyekben járva úgy nézett ki, hogy az idős nénik és bácsik nagyon boldogok e munka közben és az embernek szinte kedve támadt beállni közéjük.
Alább a jeruzsálemi piac városrehabilitációs projektjének egyik kezdeményező és megvalósító vezetője látható, aki a kérdésre, hogyan érte el, amit elért - az egyik sarokból előhúzta ezt a narancssárga kis táblát (amit elmondása szerint kb. 20 éve készített azt hiszem) és elmagyarázta, hogy a világ gyakorlatilag leírható ezzel a képlettel. Hogy mit is jelentenek a szavak azt majd egy következő etappban részletezem!
This entry will be available in English soon...
SEmES
