9/23/2009

Az eltűnt idő nyomában - 1. rész


Pár napja költöztünk a K34-be, amikor egy délután Anna egyszer csak két oltalomlevéllel a kezében jelent meg. Schutzpass-ok! Ki tudja hány éve rejtőznek a kamrában, az egyik felső polcon egy műanyagszatyorban Dr. L. Imre cirkalmas betűkkel, latinul, állatbőrre írt ügyvédi oklevelével és további rendkívül érdekes, megsárgult iratokkal.
Az előszobában elhelyezett üveges könyves szekrény egyik polcán kiállítást rendeztem be a tárgyakból, melyek eredetét feltétlenül ki kell nyomozni.
Szándékosan kissé homályos fotókat készítettem, hiszen mégiscsak valakiknek a magániratairól és végső soron az "életéről" van szó.



E furcsa véletlen folytán a következő iratokat leltük fel:
-egy zárt, bőrkötésű könyv - melyről később "kideült" L. Évike emlékkönyve volt, az 1910-es években
-az L. házaspár és gyermekük L. Évike a svéd nagykövetség által kiállított oltalomlevelei
-egy gyászolók könyve mászkir időpontokkal
-számos kézzel és géppel írt levél (spanyolul, németül, franciául és magyarul), egy újságcikk kivágással Buenos Aires-ből és egy képeslappal Casablanca-ból,1950. 2.2. dátummal, melyen két hölgy meztelenül kelleti magát egy keleti kereveten. A képeslap feladója, Iván, a hölgyek üdvözletét tolmácsolja. A levél legszebb mondata: "Mi van boldogság terén?" - így társalgott két férfiember hajdanán





-L. Imre ügyvédi oklevele és annak megújításai (Őfelsége a király nevében – 1911)

Hátborzongatóan kézenfekvőnek tűnt, hogy a lakás tulajdonosa L. Gy. az oltalomlevélben fényképpel is dokumentált L. Imre leszármazottja, pusztán magyarosította nevét. Következő találkozásunk alakmával a tulajtól egyből rá is kérdeztem:
-„Találtuk ezeket a papírokat a kamrában, nem tudom szüksége van-e rá?”
-„Azokat az „Ügyvédek” hagyták itt – felelte – nem akartam kidobni, mert ilyen szép lóbőrre van írva. Ezek ilyen Oltalomlevelek, tudják, itt valamikor egy zsidó negyed volt….” hangzott a válasz.
„….Iiigen, tudjuk,…..” –feleltem.

Az „Ügyvédek” az előző albérlők voltak a lakásban. A válasz hallatán eszembe jutott, hogy sejthettük volna, mert L. Gy., a háziúr, korábban mondta, hogy az 50-es években költözött ide...

De miért hagyták volna itt az ügyvédek ezeket a személyes papírokat? Talán egy ügyhöz bizonyítékok? Bevallom egy pár levelet elolvastam, L. I. valamiféle üzleti kapcsolatot próbált építeni Dél-Amerikával, aztán lévén 1933 körül emigrálni próbált ott élő ismerőseihez … De ha az ügyvédeké a papírok, akkor miért hagyták itt?

Nekem valószínűbb, hogy ezek a lakás eredeti lakójáé. Egy 130 négyzetméteres Király utcai polgári lakásban olyan természetesnek hatna ez a család. Ez esetben a kérdés: vajon mi történhetett a családdal? Mindenesetre ez ellen a variáció ellen szól a tény, hogy a leveleket a Katona József utca 26-os számú lakásba küldték.
Talán a gettósítás idején lakhattak itt? Ha jól tudom a gettó a Király utcánál húzódott, tehát ez sem valószínű.

Vannak a történetnek egyéb szereplői is, K. Danci, és D, Károlyné - az egyik Buenos Airesbe küldött levelet pedig Tápiószele nevű helyiségben adták fel...

---------------------------------
A következő rész tartalmából: Utánajárunk, hogy L. Imre ügyvéd és családja jegyezve vannak-e, illetve mit tudhatunk meg róluk, túlélték-e a háborút az oltalomlevelekkel és van-e köze azokhoz az ügyvédekhez, akik ezt a lakást bérelték. Egyben felkutatjuk, ki lakott a Király utca 34. szám, 1./3. alatti lakásban a háború előtt.

SUSÁN ESZTER SZUBJEKTÍV ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

1 megjegyzés:

Lackó írta...

Egyértelműen kiderül a rendelkezésre álló anyagból, hogy L. Imre ügyvéd úr túlélte a háborút. Az, hogy ez a menlevélnek köszönhetően történt-e nem egyértelmű, mert a datálás szerint az november elején érvényét vesztette.
a tisztázás érdekében szolgálataimat továbbra is felajánlom...